Pijavičino

Pijavičino
Potomje és Pijavičino (távolabb) látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Orebić
Jogállás	falu
Irányítószám	20243
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	94 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	365 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 56′, k. h. 17° 21′42.93333333, 17.3542.933333°N 17.350000°EKoordináták: é. sz. 42° 56′, k. h. 17° 21′42.93333333, 17.3542.933333°N 17.350000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Pijavičino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pijavičino falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 48 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 67, közúton 92 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 18 km-re keletre, a Pelješac-félsziget közép-nyugati részén, Potomje és Janjina között fekszik.

Története

Az itt élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján, így a Pijavičino határában található Gradacon is. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Három ilyen halomsír található a település határában is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük.

A település a középkor óta folyamatosan lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Egyházilag a pelješaci plébánia része lett, mely akkoriban a félsziget legnagyobb területű plébániája volt. Területe Trsteniktől Trpanjon át Orebićig húzódott. A 16. – 17. században több nemesi nyaraló és udvarház épült a településen a magasabban fekvő helyeken, melyekből egyedül az 1625-ben épített Zlatarić-torony maradt fenn. A tornyon ma is olvasható az építtető Cvijeto Zlatarić által oda helyezett felirat: „Emelte magának és utódainak a zöld ligetek iránti szeretetből.” 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 354, 1910-ben 328 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 113 lakosa volt.

Népesség

Nevezetességei

• Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt temploma a 17. században épült. Körülötte található a település temetője.
• Szintén a 17. században építették a Kármelhegyi boldogasszony és a hegyen álló Szent Anna kápolnát, ma mindkettő használaton kívül áll.
• A Zlatarić-tornyot^[4] 1625-ben építtette a település egyik nemese Cvijeto Zlatarić. Az épületnek ma is tekintélyes maradványai állnak, bár megmaradt falait nagyrészt már benőtte a növényzet. A torony meghatározó helyen áll, ahonnan nyugatra széles kilátás nyílik a borvidékre, melynek szélén Pijavicino és Potomje települések találhatók. A torony kétszintes, négyzet alaprajzú épület. A bejárati homlokzat északi tájolású. A földszinti rész az elválasztó párkányra ferdén épült. A földszint keleti oldalára külső lépcső került, mára ez részben leomlott. Az első emeleti bejárathoz lépcső vezetett. Itt egy egyszerű formájú téglalap alakú ajtó volt, amely felett a második emelet zónájában egy konzolos masikula nyílása található. A homlokzat középső tengelyében az emeletet egy kis vízszintesen elhelyezett, téglalap alakú ablak, a második emeletet pedig egy magas téglalap alakú ablak tagolja. A nyugati homlokzaton az első és a második emelet ablakai között a Zlatarić család domborműves címere került elhelyezésre, amely alatt 1625-ből származó felirat található. A homlokzat a konzolokra helyezett felső koszorúval zárul. Ma a toronynak nincs magasföldszintje és nincs tetőzete.

Gazdaság

Kedvező fekvése és éghajlata miatt Pijavičino az egyik termőhelye a legjobb minőségű horvát vörösboroknak (Dingač, Postup, Plavac). A lakosság legnagyobb része szőlőtermesztéssel, a minőségi borok előállításával foglalkozik. A lakosság kisebb része mezőgazdasággal és turizmussal foglalkozik.

Jegyzetek

Források

• Orebić község hivatalos oldala (horvátul)
• A dubrovniki püspökség honlapja – Kuna (horvátul)
• Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)

További információk

• Orebić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Orebić község információs portálja (horvátul) (angolul)
• Orebić község információs portálja (horvátul)(angolul)

A Wikimédia Commons tartalmaz Pijavičino témájú médiaállományokat.