Lovorje

Lovorje
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Slivno
Jogállás	falu
Irányítószám	20357
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	58 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	16 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 58′ 37″, k. h. 17° 31′ 34″42.977, 17.52642.977000°N 17.526000°EKoordináták: é. sz. 42° 58′ 37″, k. h. 17° 31′ 34″42.977, 17.52642.977000°N 17.526000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lovorje témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lovorje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Slivno községhez tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 54, közúton 73 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 11, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 7 km-re délre Neretva völgyének alsó részén, a folyó deltavidékén fekszik.

Története

A magasabban fekvő területek már ősidők óta lakottak voltak, melyet az itt található illír vármaradványok és halomsírok is bizonyítanak. A rómaiak településének maradványait, sírokat, sírköveket és egyéb tárgyakat tártak fel a település területén. Néhány szakember Lovorjét az ókori forrásokban is szereplő "Laureatae" településsel és erődjével azonosítja. A horvátok őseinek érkezése után a 8. századtól ez a terület a Ston székhelyű zahumi kenézséghez tartozott. Területe már 1490 előtt török uralom alá került és a török uralom több mint kétszáz évig tartott.

A török alóli felszabadítás után két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első telepesek már 1686-ban megérkeztek és legelőször Opuzen környékét népesítették be. Slivno felszabadítása után népesültek be a slivnoi falvak. A második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Már rögtön a felszabadulás után 1689-ben megalapították a slivno ravnoi plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1890-ben 18, 1910-ben 32 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt.

A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A háborút követően megindult a Neretva deltavidékének meliorációja, mely még ma sem fejeződött be teljesen. A mocsártól visszahódított területen intenzív mezőgazdasági művelés folyik, főként mandarin, szőlő, füge és olajfaültetvények találhatók. A Kis-Neretva és a tengerpart mentén több új település is létrejött, miközben a régi, magasabban fekvő települések kiürültek. A településnek 2011-ben 67 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságból éltek.

Népesség

(1857 és 1880 között, 1900-ban, 1921-ben, 1931-ben és 1981-ben lakosságát Slivno Ravnohoz számították. Az 1991-es adat Pižinovac lakosságával együtt értendő.)

Gazdaság

A település gazdaságának alapját a mezőgazdaság adja. A II. világháborút követő vízrendezési munkák során nagy területeket hódítottak el a Neretva deltavidékét elfoglaló mocsártól, ahol intenzív mezőgazdasági termelés indult meg. Ezen a területen ma kiterjedt mandarin, szőlő, füge és olajfaültetvények találhatók.

Jegyzetek

Források

• Slivno község hivatalos oldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja – Slivno Ravno (horvátul)

További információk

• Visitdubrovnik.hr: Slivno (horvátul)
• Geni.com:Slivno (horvátul)