Kincseshomok

Kincseshomok (Холмок)
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Ungvári járás (2020–) Ungvári járás (–2020)
Község	Kincseshomok község
Rang	falu
Alapítás éve	1288
Irányítószám	89422
Körzethívószám	+380 312
Népesség
Teljes népesség	1179 fő (2001)[1] +/-
Magyar lakosság	430
Népsűrűség	259,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	4,54 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 33′ 36″, k. h. 22° 15′ 52″48.56, 22.26444444444448.560000°N 22.264444°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 36″, k. h. 22° 15′ 52″48.56, 22.26444444444448.560000°N 22.264444°E
Kincseshomok Pozíció Kárpátalja térképén

Ez a szócikk Kincseshomok faluról szól. Hasonló címmel lásd még: homok.

Kincseshomok vagy Homok (ukránul: Холмок [Holmok]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése

Kincseshomok Ungvártól 7 km-re délre fekszík.

Nevének eredete

1288-ban Hunky néven említik először. „… 1358: Homuk… 1366: Humuk… 1427: Homok… A talaj fajtájára utaló magyar homok főnévből keletkezett. – Az ukrán, orosz Holmok a magyarból való…”

Története

Kincseshomok első írásos említése 1288-ból származik: egy késő Árpád-kori oklevélben Hunky néven szerepel a falu, mint a Baksa nemzetség tulajdona. A XIV. század elején az egri káptalan előtt tartott birtokosztáskor a Bocskay családé lett, majd 1367-ben már a Homoky család tulajdona volt.

A 15. században épült fel római katolikus temploma. 1479-ben királyi adományból a Huszti családé lett. Ez idő tájt az Odvariak is bírtak itt földekkel, majd a későbbiek során több nemes család is szerzett itt birtokot (a Somodyak, a Korláthok, a Bácskaiak, a Zalaiak, az Ilosvayak stb.). A 16–18. század folyamán az állandó hadiállapot szülte veszélyek miatt birtokosai gyakran változtak.

Egy 1552-ből származó összeírás szerint a települést német–szász katonák teljesen felégették. 1599-ben 19 házból állt, ugyanennyi családdal. 1612-ben Homonnay István magvaszakadta után Ung vármegyei birtokait Homokot és Konczházát, melyeket Homonnai Drugeth György kért adományba a nádor Csuty Gáspárnak és Paxy Miklósnak adta.^[2]

1830-ban 60 lakóházat számlált, és már 368-an lakták. Az írások megemlítik, hogy ekkor római katolikus temploma és zsinagógája is volt.

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Homok, magyar–orosz falu, Ungh vmegyében. Ungvárhoz délre… 142 római, 107 görög kath., 156 ref., 18 zsidó lakja.”^[3]

A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákia, 1938-tól ismét Magyarország, 1945-től a Szovjetunió, 1991-től Ukrajna része lett.

Polgármestere 2007-ben Danilo Volodimir volt.^[4]

2020-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Ketergény, Koncháza és Minaj.

Népesség

• 1599 – 19 család
• 1830 – 368 fő
• 1851 – 423 fő
• 1869 – 470 fő
• 1880 – 420 fő
• 1890 – 413 fő
• 1900 – 530 fő
• 1910 – 541 fő, túlnyomórészt magyarok
• 1940 – 630 fő, 601 magyar, 14 rutén, 8 szlovák, 1 német, 6 egyéb; 290 római, 141 görögkatolikus, 128 református, 64 izraelita, 6 görögkeleti, 1 evangélikus
• 1944 – 338 fő
• 1969 – 1083 fő
• 1982 – 1184 fő
• 1989 – 1140 fő, magyar 540 fő
• 2001 – 1179 fő, magyar 430 fő – 36,5%, ukrán 53%, cigány 8%

1945, a Szovjetunióhoz történő csatolás után a helyi magyarság kisebbségbe szorult a felülről szervezett betelepítések révén, valamint Ungvár közelségének hatására a mai napig sok ukrán, ruszin telepedik le a faluban.

Gazdaság

Bár egyre inkább városiasodik a település, a helyiek többsége a háztáji gazdaságban zöldséget, burgonyát termel. A gazdák egy része tejelő jószágot tart, sertést hizlal. Néhány család virágtermesztésre szakosodott. A lakosság jelentős része ingázik Homok és Ungvár között. Néhány évvel ezelőtt szálloda nyílt a község központjában.

Közlekedés

A településen keresztülhalad az Ungvár–Csap országút, és mellette halad el a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal.

Kultúra

Oktatás

A csehszlovák időben, és az 1938-as visszacsatolás után magyar tannyelvű népiskolája volt a községnek, 3 osztállyal, 3 tanítóval. Emellett a csehszlovák időszakban rövid ideig cseh iskola is működött a faluban, majd a második világháború után megnyílt az ukrán elemi iskola is. A magyar elemi iskolát 1957-ben általános iskolává bővítették. 1970-ben összevonták a magyar és ukrán intézményeket. Jelenleg a Kincseshomoki Általános Iskolában magyar tannyelvű 9 osztályos, általános és ukrán tannyelvű 4 osztályos, elemi oktatás folyik. A legtöbb diák Ungváron vagy Koncházán fejezi be tanulmányait.^[5][6]

Társadalmi szervezetek

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kincseshomoki szervezete 1991-ben alakult meg, 100 taggal.

Emlékhelyei, nevezetességei

• Római katolikus templomát még a XV. században emelték gótikus stílusban, és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A XVI. században, a falut elpusztító tűzvészben megrongálódott, a 18. században újjáépítették. Mai tornyát 1841-ben kapta.
• A homokiak néhány évvel ezelőtt a temetőkertben emlékművet állítottak a második világháborúban elesett és a sztálini lágerekben elpusztult falubelijeiknek.

A községi tanács címe

• magyarul: 89422 Kincseshomok, Szvoboda út 50.
• ukránul: 89422, с. Холмок, вул. Свободи, 50
• Polgármesteri hivatal telefonszáma: (+380-31-22) 72-33-86

Neves személyek

• Itt tanult Csomár Zoltán (1906-1991) református lelkész, középiskolai tanár, egyházi író, helytörténész.
• Itt szolgált Marosi Izidor (1916-2003) római katolikus pap, váci segéd-, majd megyés püspök.

Jegyzetek

Források

• Botlik József, Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó, 1993, 197–198. o. ISBN 963-8129-07-7.
• Kovács Sándor: Kárpátaljai útravaló, Budapest: Püski Kiadó, 1999, 45. o. ISBN 963-9188-23-9.
• Kincseshomok a karpataljaturizmus.net oldalon. (Hozzáférés: 2010. március 29.)^{[halott link]}

További információk

• Az SzSzKSz topográfiai térképe (JPG). [2008. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 19.)
• Ung vármegye domborzati térképe és leírása. (Hozzáférés: 2008. június 19.)
• Ung vármegye közigazgatási térképe (JPG). (Hozzáférés: 2008. június 19.)
• Magyarország helységnévtárai. (Hozzáférés: 2008. június 19.)
• Kincseshomok adatai az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2009. április 17.)^{[halott link]}