Veronica Micle

Veronica Micle
Született	Ana Câmpeanu 1850. április 22. Naszód
Elhunyt	1889. augusztus 3. (39 évesen) Văratec(wd)
Állampolgársága	román
Nemzetisége	román
Házastársa	Ştefan Micle(wd)
Élettársa	Mihai Eminescu
Foglalkozása	író
Halál oka	mérgezés
Sírhelye	Vărateci kolostor
A Wikimédia Commons tartalmaz Veronica Micle témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Veronica Micle, eredeti nevén Ana Câmpeanu (Naszód, 1850. április 22. – Văratec(wd), 1889. augusztus 3.) román romantikus költőnő, Mihai Eminescu szerelmese.

Élete

Naszódon született Ilie Câmpeanu cipész és felesége, Ana gyermekeként. Édesapja nem érte meg a lánya születését: 1849-ben golyó által halt meg, amikor Avram Iancu csapatában harcolt a magyar szabadságharcosok ellen. Az anya 1850-ben Moldvába költözött, először Târgu Neamțba, majd 1853-ban Jászvásárra. Ana itt járt elemi iskolába, és ekkor kezdte használni a Veronica nevet. 1863-ban végzett a jászvásári központi lányiskolában. A végzősök vizsgaelnöke a jászvásári egyetem rektora, Ştefan Micle(wd) volt, akivel egymásba szerettek. A pár 1864. augusztus 7-én kötött házasságot a kolozsvári Bob utcai görögkatolikus templomban. Két lányuk született: Virginia és Valeria, akik közül az első költő, a második operaénekes lett.

1872. márciusban Veronica Micle Bécsben megismerkedett Mihai Eminescuval; kettejük kapcsolata életük végéig tartott. Eleinte a férfi látogatásokat tett az asszony irodalmi szalonjában, majd valamikor 1875–1878 között a barátságból szerelem született. A kapcsolatuk elég hullámzó volt, például 1877-ben Eminescu Bukarestbe utazott, hogy a Timpul szerkesztője legyen, és Micle ez évi verseiben az elhagyott nő szomorúsága jelent meg. Ştefan Micle 1879-ben bekövetkezett halála után a felesége elég rossz anyagi körülmények közé került. Bukarestbe utazott, és panziót keresett magának, Eminescu pedig a menyasszonyaként mutatta be, de kapcsolatuk továbbra is bonyolult volt. Közös gyermekük halva született 1880 májusában. Eminescut 1883-ban szifilisszel diagnosztizálták.

Az asszony 1887-ben végül Bukarestbe költözött, hogy lelkileg támogassa az akkor már súlyos depressziós Eminescut. A költő 1889-ben bekövetkezett halála után Veronica Micle a vărateci kolostorba(wd) vonult vissza, ahol összeállította a Dragoste şi Poezie (Szerelem és költészet) című kötetet egymásnak írt verseikből és hozzájuk fűzött magyarázataiból. Két hónappal Eminescu halála után arzénnal öngyilkos lett.

Târgu Neamţ-i háza, amelyet 1886-ban a kolostornak ajándékozott, 1987 óta emlékmúzeum.

Irodalmi munkássága

A Noul Curier Românban (NCR) mutatkozott be 1872-ben két romantikus novellával, amelyeket Corina álnéven jelentetett meg. Eminescu hatása alatt írt versei a Columna Lui Traianban jelentek meg 1874-ben, illetve a Convorbiri literaréban 1875-ben. Írt a Familia című irodalmi lapnak, illetve a Revista Nouănak és a Revista Literarănak.

2000-ben kiadták Eminescuval folytatott levelezését.

Művei

• Rendez-vous, NCR, I, 1872
• Plimbarea de mai în Iaşi, NCR, I, 1872
• Poezii, Bucharest, Halman, 1887
• Poezii, Prof. I. S. Mugur, Iaşi, Şaraga, 1909
• Dragoste şi Poezie, Bucharest, Socec, Prof. Octav Minar
• Alphonse de Lamartine és Théophile Gautier verseinek fordítása, in Poesii, Bucharest, Halman

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Veronica Micle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Veronica Micle – biografie. www.neamt.ro. Complexul Muzeal Judetean Neamt (Hozzáférés: 2016. május 6.) arch
• Elena Buica-Pickering: Veronica Micle. Observatorul Cultural, (2004. április 21.)
• Cezar Pădurariu: Amorurile care au zguduit Iaşiul. Adevărul, (2013. február 8.)
• Emilia Stere: The Nation's Poet. Central European Review, II. évf. 34. sz. (2000. október 9.) arch Hozzáférés: 2016. május 6.
• Casa Memorială „Veronica Micle”. ghidulmuzeelor.cimec.ro. Institutul National al Patrimoniului (Hozzáférés: 2016. május 6.)