Szekkó

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Az egyik leghíresebb szekkó-festmény: „Az utolsó vacsora”, Leonardo da Vinci, 1494–1498 körül

A szekkó (az olasz a secco kifejezésből, jelentése „szárazon”) a murális művészetben egy olcsóbb, elterjedtebb falfestési technika, mint a freskó.

Jellemzői

A szekkó esetében a festő a száraz vakolaton dolgozik, a szobafestőkhöz hasonlóan. A pigmenteknek így külön kötőanyag kell, mint például tojás, tempera, ragasztó, vagy olajfesték, hogy odatapadjanak a falhoz. Mivel a szemcsék a vakolatba ágyazódás helyett a fal felületén vannak, ezek a festmények sokkal sérülékenyebbek, mint a freskók. Ezt a technikát is alkalmazzák az épületeken kívül és belül is.

Hátránya

Hátránya, hogy a felfestett kép vagy minta hamarabb lekopik. Előfordul, hogy a freskó és a szekkó technikát együttesen használják ugyanazon a művön.

További információk

Commons:Category:Fresco-secco
A Wikimédia Commons tartalmaz Szekkó témájú médiaállományokat.
Nemzetközi katalógusok
  • Művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap