Szászlepény

Szászlepény

A szászlepény (németül Hanklich vagy Hangklich, ritkábban Honklich vagy Hunklich; románul hencleș) kelt tésztából készült lepény vajas vagy tejfölös öntettel, az erdélyi szászok hagyományos étele.

Neve

A Hanklich szó az Anken-ből származik;[1] az ankelig a vajas ízt jelenti. Mások szerint azonban a név az Hand gleich-ból ered, ami arra utal, hogy egy maréknyi tésztából, a kenyérsütés maradékából készült[2] vagy pedig arra, hogy kézzel egyenletesre simították.[3]

A név használata vitatott az erdélyi szászok között; míg egyesek töpörtyűs, fűszeres vagy hagymás lepényt is sütnek, mások szerint csak a tejfölös vagy vajas lepény nevezhető Hanklichnak.

Története

A szászlepény a szigorú szabályozásnak köszönheti népszerűségét. Az 1732-es esküvői szabályozás szerint a polgári esküvőkön csak gyümölcsöt, rétest, szászlepényt vagy legfeljebb farsangi fánkot volt szabad felszolgálni.[4] A tejfölös-tojásos öntettel készített vajas tészta egyik első írásos említése az 1697-ben kiadott Die wol unterwiesene Köchinn című szakácskönyvből származik.[5]

A 16-18. században több hutterita közösség élt Erdélyben, többek között Alvincen, Gyalun, Marosvásárhelyen, Szászivánfalván, Garaton, és Nagyváradon. Az ellenreformáció miatt a hutteriták Amerikába menekültek, ahol még mindig sütik a Zuckerhonkelich-ot illetve a Schutenhonkelich-ot.[6]

Elkészítése

A szászlepényt hagyományos módon kemencében sütötték. Kizárólag finom lisztet használtak hozzá. A saját termelésű búzalisztet a padláson lisztesládában tartották, és sütés előtt átszitálták, a kenyérsütéshez egyszer, tésztafélékhez kétszer.[7] A tésztát megkelesztették, és nagy teknőben meggyúrták. A tésztát terítőn kinyújtották, és tojásos, vajas vagy tejfölös öntettel kenték meg, majd négyszögekre vágták, és megsütötték.[8]

Hivatkozások

  1. ↑ Schuller 1856 :10. o.
  2. ↑ Éltető 1980 : 39. o.
  3. ↑ Schuller 1856 :11. o.
  4. ↑ Tagebuch 1841 : 102. o.
  5. ↑ Schellhammer 1697 :
  6. ↑ Kirkby 2014 ; Martens
  7. ↑ Mätz 1860 : 42. o.
  8. ↑ Kövi 1980 : 231. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hanklich című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • ↑ Éltető 1980: Éltető József: Éléskamra a templomerődben. In Kövi Pál: Erdélyi lakoma. Bukarest: Kriterion. 1980. 31–41. o.  
  • ↑ Kirkby 2014: Mary-Ann Kirkby: Secrets of a Hutterite Kitchen: Unveiling The Rituals Traditions And Food Of The Hutterite Culture. (hely nélkül): Penguin Canada. 2014. ISBN 978-0143184782  
  • ↑ Kövi 1980: Kövi Pál: Erdélyi lakoma. Bukarest: Kriterion. 1980.  
  • ↑ Martens 1997: Helge Martens: Die wiedertäuferischen Hutterer. www.humboldtgesellschaft.de (1997. december 12.) (Hozzáférés: 2018. június 17.)
  • ↑ Mätz 1860: Johann Mätz: Die siebenbürgisch-sächsische Bauernhochzeit: ein Beitrag zur Sittengeschichte. Kronstadt: (kiadó nélkül). 1860.  
  • ↑ Schellhammer 1697: Maria Sophia Schellhammer: Die wol unterwiesene Köchinn. Helmstät: (kiadó nélkül). 1697.  
  • ↑ Schuller 1856: Johann Karl Schuller: Zur Frage über die Herkunft der Sachsen in Siebenbürgen: Sylvestergabe für Gönner und Freunde der siebenbürgischen Landeskunde. Hermannstadt: Steinhaussen. 1856.  
  • ↑ Tagebuch 1841: Aus dem Tagebuche eines Journalisten: VII. Luxusgesetze bei Sachsen in Siebenbürgen. Transsilvania, Beiblatt zum Siebenbürger Boten, II. évf. 24. sz. (1841. március 26.)

További információk

  • Marie Tobias: Siebenbürger Rahm-Hanklich. echtesessen.wordpress.com (2015. február 27.) (Hozzáférés: 2018. június 17.) [recept és képek]