Sopronkeresztúr

Sopronkeresztúr (Deutschkreutz)
A Nádasdy-várkastély
Sopronkeresztúr címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	mezőváros
Járás	Felsőpulyai járás
Alapítás éve	1245
Polgármester	Manfred Kölly (LBL)
Irányítószám	7301
Körzethívószám	02613
Forgalmi rendszám	OP
Testvérvárosok	Lista Wetter (Hessen)
Népesség
Teljes népesség	3088 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	91 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	192 m
Terület	34,1 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 36′ 06″, k. h. 16° 37′ 41″47.601666666667, 16.62805555555647.601667°N 16.628056°EKoordináták: é. sz. 47° 36′ 06″, k. h. 16° 37′ 41″47.601666666667, 16.62805555555647.601667°N 16.628056°E
Sopronkeresztúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronkeresztúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sopronkeresztúr (1899-ig Németkeresztúr, németül: Deutschkreutz, horvátul: Kerestur, héberül Zelem) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése

Soprontól 12 kilométerre délnyugatra, Kópházától 6 kilométerre nyugatra, Felsőpulyától 19 kilométerre északkeletre fekszik. Főutcája az ausztriai B62-es út; Magyarország felől a 84-es főútból Kópháza északi szélén kiágazó 861-es főúton érhető el.

A települést korridorvasút köti össze Sopronon keresztül Béccsel a Sopron–Kőszeg-vasútvonal révén, az ütemes menetrendben közlekedő vonatoknak Sopronkeresztúr vasútállomás a végállomása.

A kataszteri közösségek Deutschkreutz és Küllő.^[2]

Nevének eredete

Nevét a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt templomáról kapta. (Régen ugyanis a keresztfát is úrként szólították).

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a kőkorszakban, majd később a hallstatt-korban is lakott volt. 1900-ban Teichäckern nevű határrészén hatszobás, mozaikpadlós római villát ástott ki Bella Lajos.^[3]

1245-ben "Terra nomine Bujuslou iuxta aquam Icoa" alakban IV. Béla adománylevelében említik először. Keresztúr néven 1274-ben tűnik fel először "Kurustur" alakban, tehát ekkor már állt temploma is. 1288-ben "Poss. Buguzlou", 1346-ban "Kerezthur al. nom. Bogyzlow", 1356-ban "Dorf Chreucz", 1370-ben "villa Kereztur", 1373-ban "Poss. Keresthur", 1429-ben "Kerezthwr al. nom Bodizlo", 1454-ben "Poss. Keresthwr alias Crux", 1492-ben "Opidum Kerestwr" néven szerepel a korabeli forrásokban.^[4] 1619-ben nevezik először "Nemeth Kereztur" néven. Eredeti neve Bogyiszló volt, későbbi nevét a "Szent Kereszt Felmagasztalása" tiszteletére szentelt templomáról kapta. Részben a Fraknói grófok, részben a Kanizsaiak birtoka volt. Mezővárosi rangját 1340-ben kapta.

Egykori vára a Frauenbrunnbach-patak fölé emelkedő Schlossbergen állott. A középkori lakótornyot sánc és árokrendszer övezte. Kastélyát 1492-ben a Kanizsaiak építették lovagvárnak, 1560-ban és 1625-ben a Nádasdyak átépítették. Ma emeletes épület négy saroktoronnyal. Falai között 1681-ben I. Lipót császár is megszállt. 1945-ben súlyos károkat szenvedett.

1584 és 1643 között a város temploma a protestánsoké volt. 1707-ben határában ütközött meg Vak Bottyán kuruc serege Nádasdy Ferenc császári csapataival. Itt működött 1598 és 1605 között Manlius János híres nyomdája.

1671-től Sopronkeresztúr egyike volt a Várvidék hét zsidók lakta településének. Híres talmud iskolájában a világ minden részéről tanultak zsidó fiatalok. Sopronkeresztúr a mai Ausztria egyetlen települése, melynek önálló zsidó neve is volt (Zelem, azaz kép). A zsidó lakosság száma 1857-ben elérte az 1230 főt. Az Anschlusst követően a németek a zsidó lakosságot elhurcolták, majd 1941-ben a zsinagógát is lerombolták.

Vályi András szerint " KERESZTÚR. Német Keresztúr. Elegyes német, és zsidó Város Sopron Várm. nem meszsze hozzá vagyon eppen azon nevű 4 szegű Vár, 4 kis Tornyokkal, a’ zsidóknak sinágógájok, földes Ura H. Eszterházi Uraság, lakosai katolikusok, és zsidók, feksik Soprontól 1 2/3 mértföldnyire, a’ hol piatzozása van, földgye hegyes, és lapályos, határja jó termékenységű, igen jó, és erőss bora terem, vagyonnyai jelesek, el adásra alkalmatos módgyok van."^[5]

Fényes Elek szerint " Német-Keresztúr, (Deutsch-Kreuz), német m. v. Sopron vmegyében, Sopronhoz 1 1/4 mfdnyire, 1442 kath., 796 zsidó lak., paroch. templommal és synagógával. Határa átaljában jó, s leginkább buzát, rozsot terem. A majorsági föld nem tudatik; urbéri szántóföld van 1777 hold, rét 159 h., szőlőhegy 1929 h., erdő 226 hold. Van itt egy patak, s egy savanyuviz-forrás, melly az egész vidéket, különösen Sopron városát kellemes itallal látja el. A helységtől 1/4 órányira van egy nagyszerü vár, négyszegletre épitve, s minden szegleten tornyokkal ékesitve. Hajdan gr. Nádasdy családé volt; most a várossal egyetemben h. Eszterházy Pál tulajdona."^[6]

1908. november 5-én adták át a települést érintő Sopron–Kőszeg-vasútvonalat, majd 2001-ben villamosították a mezővárosig tartó szakaszt.

1910-ben 3333 lakosából 2963 német és 312 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott.

1936-ban egyesült Küllő Sopronkeresztúrral.

A második világháborúból több, mint 300 sopronkeresztúri hősi halottat tartanak nyilván. 1944-ben több száz magyar zsidót deportáltak a településre, a keleti fal (Ostwalls) megerősítése érdekében. A zsidók nagy arányban haltak meg a kimerültségtől, az alultápláltság és betegségek következtében. A zsidó temetőben 286 budapesti zsidó nyugszik egy tömegsírban.^[7] A szovjet csapatok 1945. március 29-én léptek a község területére.

A községtől északra szabadtéri fürdő épült, amely nyári szezonban üzemel.

1985-ben megnyílt a határátkelőhely Kópháza felé, ami hazánk 2007-es schengeni egyezményhez való csatlakozásával elvesztette jelentőségét.

Gazdasága

Sopronkeresztúr Szabadbáránd/Großwarasdorf; Haracsony/Horitschon, Locsmánd/Lutzmannsburg, Doborján/Raiding, Alsópéterfa/Unterpetersdorf és Sopronnyék/Neckenmarkt községekkel alkotják az osztrák Kékfrankos hazáját. Az őshonos szőlőkultúrában meghatározó és termelt szőlőfajták: cabernet sauvignon, merlot és a zweigelt. A Rezső-forrásra (Rudolfsquelle) az osztrák Juvina cég épített palackozó üzemet.

Nevezetességei

• Kastélyát 1492-ben a Kanizsaiak építették lovagvárnak, 1560-ban és 1625-ben a Nádasdyak átépítették. Nádasdy Ferenc lefejezése után 1676-ban a kastély az Esterházy család kezébe került és ezáltal egyre jobban elvesztette a kulturális jelentőségét, úgy hogy gyakorlatilag csak egy gazdasági udvar szerepét töltötte be. A korábban egy vizesárokkal körülvett reneszánsz kastély két szintjét egy négyszögletű belső árkádokkal épített négyszárnyú együttes képezi. A négy alacsony saroktorony, melyeknek egyikében a kastély kápolnája kapott helyet, előre ugranak az egykori vizesárokba. Az épület 1945-ben súlyos károkat szenvedett. 1952-ben egy részét veszélyessége miatt le kellett bontani. Figyelemreméltóak a kiváló észak- olaszországi mesterek kezenyomát viselő stukkódíszek. 1971-óta kulturális örökség védelem alatt áll.
• A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században már állt. 1674-ben késő barokk stílusban építették át és lőréses védőfallal vették körül. 14 regiszteres orgonája 1820-ban épült. Mai főoltárát 1826-ban építették. A templomot 1865-ben, 1974-ben és 1994-ben renoválták.

Híres emberek

• Itt született 1822. július 1-ején Nagy Imre történész.
• Itt született 1829. február 27-én Halmosy Endre kúriai tanácselnök, országgyűlési képviselő, jogi szakíró.
• Itt született 1896. február 2-án Gergely Sándor Kossuth-díjas író, publicista.
• Itt töltötte gyermekkorát Dóczy Lajos műfordító és Goldmark Károly zeneszerző.
• Itt halt meg 1944. november 29-én Komor Marcell építész.

Infrastruktúrája

A Sopronnal való összeköttetést biztosító, villamosított vasúti pálya a GYSEV vasúttársaság üzemeltetése alatt áll. A villamosított pályarész technikai kivitelezése magyar szabvány szerint készült. A villamosítás szerkezeti elemei szintén magyar kivitelezésüek.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Sopronkeresztúr története Archiválva 2009. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A kastély története
• A sopronkeresztúri plébániatemplom Archiválva 2011. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A sopronkeresztúri plébánia története
• A sopronkeresztúri Nádasdy-kastély
• Sopronkeresztúr az Osztrák Statisztikai Hivatal honlapján
• Az Osztrák Zsidó Múzeum honlapja Archiválva 2013. június 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Sopronkeresztúr vasútállomása^{[halott link]}
• Magyar katolikus lexikon

Jegyzetek

1. ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
2. ↑ Katastralgemeindenverzeichnis, www.bev.gv.at
3. ↑ A Soproni Régészeti Társulat jegyzőkönyve 1885. november 9-től 1903. február 22-ig
4. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
5. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
6. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
7. ↑ Deutschkreutz mezőváros hivatalos honlapja