San Franciscó-i kábelvasút

San Franciscó-i kábelvasút
Adatok
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Helyszín	San Francisco
Típus	villamoshálózat cable car
Átadás	1878
Hálózat hossza	17,16 km
Nyomtávolság	1067 mm-es nyomtávolság
Feszültség	500 V DC railway electrification
Éves forgalom	7 409 400[1]
Üzemeltető
Üzemeltető	San Francisco Municipal Railway
Elhelyezkedése
San Franciscó-i kábelvasút Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 37° 47′ 44″, ny. h. 122° 24′ 27″37.795556, -122.407537.795556°N 122.407500°WKoordináták: é. sz. 37° 47′ 44″, ny. h. 122° 24′ 27″37.795556, -122.407537.795556°N 122.407500°W
A San Franciscó-i kábelvasút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Franciscó-i kábelvasút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A San Franciscó-i kábelvasút a világ utolsó, még működő kábelvontatású városi tömegközlekedési eszköze. San Francisco egyik legismertebb nevezetessége, része a városi tömegközlekedési hálózatnak, ám többnyire csak a turisták használják. Az eredetileg 23 vonalból álló hálózatból mára mindössze csak három vonal maradt fenn.

Története

San Francisco egy tengerparti város, melynek utcái igen meredekek. A városban próbálkoztak lóvasút építésével, ám a nagy lejtők és emelkedők igencsak próbára tették a lovakat. Több baleset is történt a megcsúszó lovak és az elszabaduló kocsik miatt.

A megoldás egy kábelvontatású vasúti rendszer lett, melynek során az erőgépeket fixen telepítették, a sínek középvonalában egy állandóan haladó drótkötél mozog mintegy 15 km/h sebességgel. A síneken közlekedő kocsik ezt a drótkötelet ragadják meg, majd a drótkötél elvontatja a kocsikat a megfelelő helyre. A megállás úgy történik, hogy a kocsi vezetője egyszerűen elengedi a drótkötelet és befékezi a kocsit.

Az első vonal 1873-ban Clay Street Hill Railroad néven indult el. A technológia jól bevált, hiszen 1890-re már 23 vonalból álló hálózat üzemelt a városban.

A fénykor csak rövid ideig tartott, először a villamosok miatt zártak be több vonalat, majd később az autók miatt.

A nagy San Franciscó-i földrengés és tűzvész sem kedvezett a fennmaradásnak. A szinte teljesen elpusztult várost a nulláról kellett ismét felépíteni, melybe a régi és elavultnak számító kötélvasút már nem tartozott bele.

Néhány utca azonban még a villamosoknak is túl meredeknek bizonyult, így három vonal megmaradt. Időközben a rendszer a város védjegyévé és a turisták kedvencévé vált, ezért 60 millió dolláros beruházással 1982–1984 között felújították.

Napjainkban^[mikor?] évi 7 millió turista utazik rajta, így hosszútávú fennmaradása biztosnak látszik.

Irodalom

• Val Lupiz and Walter Rice (2004). "San Francisco: cable cars are here to stay". Tramways & Urban Transit, October 2004, pp. 376–378. Light Rail Transit Association and Ian Allan Publishing Ltd. ISSN 1460-8324
• Robert Callwell and Walter Rice. Of Cables and Grips: The Cable Cars of San Francisco. Friends of the Cable Car Museum (2000) 
• „Cable Railway Edition”, Mining and Scientific Press , 1885. július 18. 

Jegyzetek

További információk

• Cable Car Museum website
• Cable Cars Információk a hivatalos SFMTA weboldalról
• Egy különleges vasút – San Francisco kedvenc közlekedési eszköze (magyarul)
• A híres San Franciscó-i villamos – Cable Car (magyarul)
• Magyarics Zoltán: San Francisco villamosai – 2. rész: Cable car, az utolsó mohikán (magyarul)
• San Francisco Cable Car (privát weboldal)
• The Cable Car Home Page
• Cable Car Map & Guide
• Market Street Railway Cable Car Page
• a scripophily based article re. the San Francisco Cable Cars, the Cal Cable, and the Swiss Borel Bankers (in German)
• Interactive map of San Francisco streetcar and cable car network