SMS Scharfschütze

SMS Scharfschütze
Hajótípus	Romboló
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Huszár-osztály
Pályafutása
Építő	Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Ára	1 528 840 korona
Építés kezdete	1906. április 12.
Vízre bocsátás	1906. december 5.
Szolgálatba állítás	1907. február 19.
Sorsa	Olaszországnak ítélték azzal a feltétellel, hogy hat éven belül le kell bontania
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	420 t teljes felszereléssel
Hossz	68,39 m
Szélesség	6,26 m
Merülés	1,85 m teljes felszereléssel
Hajtómű	2 db álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép 4 db vízcsöves Yarrow kazán, üzemi nyomás 18,6 atm 2 db 3 szárnyú hajócsavar, 2,06 m átmérővel Üzemanyag készlet: 90,6 t szén
Teljesítmény	6000 ILE
Sebesség	28,47 csomó (52,7 km/h)
Hatótávolság	500 tmf 28 cs sebességgel
Fegyverzet	1 db 7cm/L45 Skoda löveg 7 db 4,7 cm/L44 Skoda gyorstüzelő löveg 2 db 45 cm-es fedélzeti TCS a hajóközépen 4 db torpedó 1913-tól: 1 db 7 cm/L45 Skoda löveg 5 db 7 cm/L30 Skoda löveg, 2 db 45 cm-es fedélzeti TCS a hajóközépen 1 db 8 mm-es légvédelmi géppuska (1915 márciusától)
Legénység	4+61 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Scharfschütze az Osztrák–Magyar Monarchia Huszár-osztályú rombolója (Zerstörer) volt az első világháborúban. Testvérhajói az SMS Huszár I, SMS Ulan, SMS Streiter, SMS Wildfang, SMS Uskoke, SMS Huszár II, SMS Turul, SMS Pandúr, SMS Csikós, SMS Réka, SMS Dinara és az SMS Velebit.

Pályafutása

1906. április 12-én megkezdték az építését. December 5-én vízre bocsátották. 1907. január 17-én végrehajtotta az első próbaútját. 1908. február 29-én egy földközi-tengeri útra futott ki. 1911. december 31-étől a Tartalék Hajórajhoz tartozott. 1913. március 19-én kifutott Polából. Március 21-én Meljinébe érkezett, és részt vett a Montenegró elleni nemzetközit flottatüntetésben.

1914. július 27-én szolgálatba állt, és a Montenegró elleni blokádhoz vezényelték. Augusztus 7-én a Flottával kifutott a Goeben elé. Szeptember 3-án a Budua feletti állásokból tűz alá vették. Szeptember 17-én figyelőszolgálatot és biztosítást hajtott végre Antivari előtt a Monarch számára, és lőtte a kigyulladt raktárakat és kikötői létesítményeket. Október 11-én a Cattarói-öbölben a Metkovics-csatornában végzett aknakeresését.

1915. május 24-én részt vett a Porto Corsini elleni támadásban. Mivel a csatornában nem tudott volna megfordulni, így farral hajózott be, és tűzcsapásokat mért a jelzőállomásra, az ütegállásokra és lövészárkokra. Június 12-én Karl Franz Josef főherceg a hajóra látogatott. 18-án észak felől biztosította a Rimini előtti cirkálókat. 4 ellenséges torpedónaszádot Velence felé űztek. Július 1-jén és július 23-án aknákat telepített a Trieszti-öbölben (az aknák eredetileg olasz gyártmányúak voltak). Szeptember 10-én Pelago közelében egy ellenséges tengeralattjáró sikertelen torpedótámadást hajtott végre ellene. Október 1-jén Polától délre legázolt egy ellenséges tengeralattjárót. A horgonya és a horgonyállás odalett. November 10-én Parenzo (ma Porecs) közelében egy tengeralattjárót üldözött, mely kilőtt rá egy torpedót, de nem találta el. November 18-án a Velence elleni légitámadást biztosította.

1916. április 21-én befejezték a kazáncseréjét. Május 3-án Corsini előtt nagy távolságból ellenséges rombolókkal vívott tűzharcot. Augusztus 23-án Veruda előtt megfeneklett. Megsérült a kormánylapátja és mindkét hajócsavarja. Négy vontató hajó segítségével levontatták és bevontatták Pólába, ahol megjavították. Október 23-án Cattaróba kísérte a Teodót. December 22-23-án részt vett az Otrantói-szorosban végrehajtott bevetésen. Elsüllyesztett 2 felfegyverzett halászgőzöst, és a lövéseivel tüzet okozott egy rombolón. Az összecsapásban 4 osztrák-magyar romboló harcolt 6 francia és 4 olasz rombolóval.

1917. február 21-én Pólába ment javításra, majd a javítást követően ismét a Cattarói-öbölben állomásozott. Szeptember 26-án Albánia előtt egy konvojt kísért, és elhárította egy ellenséges tengeralattjáró támadását. November 19-én az olasz partok előtt cirkált. December 19-én részt vett a Cortellazzo ütegek elleni támadásban. Az év során konvojkíséréseket, 5 légitámadás biztosítást (a támadó repülőgépeket vízen kísérte, hogy vízreszállás esetén a repülőgép személyzetét mentse) és 4 aknakeresést hajtott végre.

1918. január 15-én Zárába ment. Február 8-án mint egy konvoj parancsnoki hajója kifutott Porto Roséból. Buduától nyugatra ellenséges rombolókat észleltek. A tehergőzösök visszafordultak, és így a Budapest gőzös nekiütközött a tatjának, és súlyos károkat okozott. Teodóban dokkba állították és ideiglenesen megjavították. Február 22-én elhagyta Cattarót és Fiume érintésével Pólába vontatták. Március 2-án érkezett meg. Új tatrészt építettek be. Augusztus 5-én elkészült. Augusztus 12-én légitámadást biztosított és bevontatott a kikötőbe egy sérült repülőgépet. Október 2-án Durazzo előtt túlerőben lévő ellenséges egységek támadták meg. 2 ember meghalt, 5 megsebesült. A háború végéig Cattaróban volt. 1920-ban Olaszországnak ítélték, de hat éven belül le kellett bontaniuk.

Források

• Kriegsmarine.hu
• Dr. Csonkaréti Károly: Császári és királyi hadihajók. 2002. Hajja és Fiai, Debrecen ISBN 963-9329-46-0