Sárdy Brutus

Sárdy Brutus
Született1892. január 20.
Perlasz
Meghalt1970. szeptember 28. (78 évesen)
Budapest
SírhelyÓbudai temető
Nemzetiségemagyar
Stílusanaturalista
IskoláiKépzőművészeti Főiskola
Mestere(i)Balló Ede
Zemplényi Tivadar
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat.

Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor.

Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.)

Munkássága

1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3]

1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3]

1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva).

1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be.

1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4]

Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban.

Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3]

1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.

Sírja az óbudai temetőben

Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6]

Főbb művei

A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7]

  • Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597)
  • Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417)
  • A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524)
  • Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946)
  • Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919)
  • Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410)
  • Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621)

Irodalom

  • S. B. Művészet, XII. évf. 1. sz. (1971)
  • Dr. Bodnár Éva: Sárdy Brutus (1892-1970) emlékkiállítása Budapest, 1975. április: Retrospective de Brutus Sárdy (1892-1970) - Kiállítási ismertető. Fotók: Magyar Jánosné. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria. 44. o. Fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálva. Kiállítási ismertető. (magyarul), (franciául)  

Jegyzetek

  1. ↑ A tanárokat illetően az életrajzi források eltérő adatokat közölnek: Zemplényi Tivadar mellett a Magyar Életrajzi Lexikon Balló Edét, míg az aukciós házak Bosznay Istvánt szerepeltetik.
  2. ↑ Magyar Életrajzi Lexikon 1990.
  3. ↑ a b c Budapest Aukció 1999.
  4. ↑ Vámos–Sárdy 2003.
  5. ↑ 1031 Budapest, Dósa utca 17.
  6. ↑ Óbudai temető [40-I-136] sz. sírhely.
  7. ↑ Bodnár Éva 1975.

Források

  • Sárdy Brutus: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes mek.oszk.hu. Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtár (1990) (Hozzáférés: 2015. március 23.) arch
  • Vámos Péter, Dr. Sárdy Lóránt (2003). „Kína és Magyarország, 1959”, Budapest, Kiadó: História folyóirat. [2015. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 23.)  
  • Sárdy Brutus 1892-1970. budapestaukcio.hu. Budapest: Budapest Aukcio (1999) (Hozzáférés: 2015. március 23.) arch

További információk

  • Sárdy Brutus képei a hung-art.com-on Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJtgXCMYK4TwdKfFryWJjC
  • VIAF: 1209228
  • PIM: PIM86184
  • ISNI: 0000 0000 2788 7589
  • GND: 133700267
  • SUDOC: 178053872
  • NKCS: mub2013765191
  • RKD: 331748
  • művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap