Reményi-Schneller Lajos

Reményi-Schneller Lajos
1937-ben
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1938. március 9. – 1945. március 27.
Előd	Fabinyi Tihamér
Utód	Vásáry István
Magyarország gazdasági csúcsminisztere
Hivatali idő 1940. február 17. – 1942. március 9.
Magyarország közellátási tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 1942. június 20. – június 30.
Előd	Győrffy-Bengyel Sándor
Utód	Lossonczy István
Született	1892. március 15. Budapest
Elhunyt	1946. augusztus 24. (54 évesen) Budapest
Párt	Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom Nemzeti Egység Pártja Magyar Élet Pártja
Foglalkozás	közgazdász szakíró politikus
Halál oka	kivégzés golyó által
Vallás	evangélikus kereszténység
A Wikimédia Commons tartalmaz Reményi-Schneller Lajos témájú médiaállományokat.

Reményi-Schneller Lajos (Budapest, 1892. március 15. – Budapest, 1946. augusztus 24.) politikus, pénzügyi szakember, pénzügyminiszter 1938–1945 között. A második világháború után a népbíróság halálra ítélte, és kivégezték.

Pénzügyi karrierje

Evangélikus családból származott. Iskoláit Budapesten végezte, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Pályafutását a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál kezdte, amelynek 1923-ban igazgatója lett. 1926-ban végrehajtotta a Viktória-malom szanálását, és megalapította az Egyesült Malomipari Rt.-t. A Pénzintézeti Központ megbízásából rövidesen kilépett a Leszámítoló Banktól, átvette a válsághelyzetben lévő Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár vezetését, és a pénzintézetet sikerült talpra állítania. Ennek köszönhetően a cég 1928-as átalakulásakor az újonnan létrejött Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár vezérigazgatója lett, amelyet a magyar pénzügyi-gazdasági élet meghatározó szereplőjévé fejlesztett. 1935-ben a Községi Takarékpénztárt is elhagyta, és novembertől a Gömbös-kormány földbirtok-politikai műveleteinek ellátásával megbízott Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének vezérigazgatója volt. Vezetésével három korábbi intézmény összeolvadásából 1936-ban létrejött az Országos Földhitelintézet.

Politikai pályafutása

1935-ben a bajai kerületben kormánypárti programmal országgyűlési képviselővé választották. Képviselőként főleg bizottsági munkát végzett, de pénzügyi-gazdasági kérdések megvitatásában is részt vett. Fabinyi Tihamér lemondása nyomán 1938. március 9-től pénzügyminiszter volt a Darányi-kormányban. Tárcáját ezután 1944. október 16-ig megtartotta az Imrédy-, a második Teleki-, a Bárdossy-, a Kállay-, a Sztójay- és a Lakatos-kormányban is. A Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay- kormányban ún. gazdasági csúcsminiszteri megbízatása is volt.

Miniszterként még a második világháború előtt népszerű intézkedéseket hozott: megváltotta a szeszgyárakat, csökkentette a cukor árát, rendelkezett az álláshalmozás megtiltásáról, továbbá lépéseket tett a tisztviselők helyzetének javítására. Sokat tett a Balaton, és különösen a balatoni vitorlássport fejlesztéséért, aminek maga is elkötelezett művelője volt.

A háború során szélsőségesen németbarát politikát folytatott, rendszeresen informálta a németeket a magyarországi politikai fejleményekről, hatéves pénzügyminiszteri működésével jelentősen előmozdította az ország gazdasági kiszolgáltatását a náci Németországnak. Tárcáját az 1944. október 16-án megalakult Szálasi-kormányban is megtartotta. Vele párhuzamosan december 22-től az ideiglenes nemzeti kormány is rendelkezett pénzügyminiszterrel Vásáry István személyében. A háború után Nyugatra menekült, de amerikai fogságba esett, akik háborús főbűnösség vádjával kiadták Magyarországnak. A Népbíróság a Sztójay-perben halálra ítélte, és golyó által kivégezték.

Díjai, kitüntetései

• Titkos tanácsos (1939)
• A Magyar Érdemrend nagykeresztje (1940)

Források

• Reményi-Schneller Lajos. In Országgyűlési almanach: Az 1935–1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 353–354. o. arch Hozzáférés: 2010. december 30.  
• Reményi-Schneller Lajos. In Országgyűlési almanach: Az 1939–1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 295–296. o. Hozzáférés: 2024. február 26.  
• Magyar Életrajzi Lexikon