Relyó

Relyó (Reľov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Rangközség
Első írásos említés1314
PolgármesterFrantišek Dudžák
Irányítószám059 03
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámKK
Népesség
Teljes népesség333 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság714 m
Terület14,99 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 17′ 49″, k. h. 20° 22′ 46″49.29694444, 20.3794444449.296944°N 20.379444°EKoordináták: é. sz. 49° 17′ 49″, k. h. 20° 22′ 46″49.29694444, 20.3794444449.296944°N 20.379444°E
Relyó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Relyó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Relyó (1899-ig Relyov, szlovákul Reľov, németül Rillen) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Hági tartozik hozzá.

Fekvése

Késmárktól 24 km-re északra, Szepesófalutól 13 km-re délre, a Rieka-patak völgyében fekszik. Határában 4 km-re keletre van a Magura-hágó.

Története

A 13. században német pásztorfaluként keletkezett az örökhaszonbéri jog alapján. Alapítója Berzeviczy Kakas magiszter volt, aki 1314-ben a vöröskolostori karthauziaknak adta. 1344-ben „Kehhelo” alakban bukkan fel az írott forrásokban. 1568-ban telepedett itt le Gruber János cseh üvegfúvómester, a Relyovszky nemesi család alapítója, aki a karthauzi barátoktól megvásárolta a helyi soltészságot az üveghutával együtt. Utódai még a 18. század elején is soltészok voltak. 1727-ben a falu cserével a Mattyasovszky család birtoka lett. 1787-ben 47 házában 341 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RILYOVA. Tót falu Szepes Várm.[2]

1828-ban 64 házában 468 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, pásztorkodással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Relyó, tót falu, Szepes vgyében, a Kárpátok közt: 354 kath., 6 zsidó lak. Kath. parochia. Sok erdő; igen sovány határ. Ut. p. Lőcse.[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 371, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 322 lakosából 321 szlovák volt.[4]

2011-ben 351 lakosából 338 szlovák.

Nevezetességei

  • Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1787 után építették, a korábbi reneszánsz kápolna felhasználásával.

További információk

  • Községinfó
  • Relyó Szlovákia térképén
  • Relyó a Pieninek turisztikai honlapján
  • E-obce.sk

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2004. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 1.)
Sablon:Késmárki járás
  • m
  • v
  • sz
A Késmárki járás települései
Késmárk (Kežmarok)
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec)
szlovákia
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap