Rőzseszedő madár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Anumbius annumbi (Vieillot, 1817) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rőzseszedő madár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rőzseszedő madár témájú kategóriát. |
A rőzseszedő madár (Anumbius annumbi) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó Anumbius nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1817-ben, a Furnarius nembe Furnarius annumbi néven.[3]
Előfordulása
Dél-Amerika középső részén, Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 20 centiméter, testtömege 27–45 gramm.[5]
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik.
Szaporodása
Nevét fészeképítő szokásáról kapta.
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)
- Arthurgrosset.com. (Hozzáférés: 2010. július 18.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 - magyar neve
Természetvédelmi helyzete
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
