Pragmatika

A pragmatika a jelekkel és jelrendszerekkel foglalkozó koncentrált (több hagyományos ismeretterületet átfogó, illetve azok határain elhelyezkedő) tudomány, a szemiotika egyik ága, mely a jel és jelfelhasználó viszonyát, a jelek kommunikációs folyamatban való használatának kérdéseit vizsgálja. Eme tudományág modern kidolgozásában alapvető szerepe van Charles Sanders Peirce amerikai filozófusnak és matematikusnak. A „pragmatika” fogalmát ő használta először az 1872-ben William James-szel közösen alapított „Metaphysical Club”-ban. A filozófia részeként azonban már az ókorban is sokan foglalkoztak e tudománnyal, többek közt Arisztotelész.

Ha egy jelrendszer által modellezünk egy valóságos jelenséget (jelenségcsoportot), akkor a jelrendszer szintaktikai szabályai adják meg, hogy milyen jeleket használjunk, és ezeket hogyan kombináljuk, a szemantikai szabályok, hogy az egyes egyszerű vagy összetett jeleket hogyan kell értelmezni, hogyan írják le a valóságot, végül a pragmatika annak leírása, hogy a jelrendszer hogyan viszonyul az egyes felhasználókhoz. Például ha a magyar nyelvet mint jelrendszert vesszük, akkor a helyesírási szabályok a szintaktika részei, a szótárak a szemantikáéi. A pragmatika itt például olyan kérdéseket vizsgál, miképp és miért változnak az előbbi szabályok a történelem során, vagy még jellemzőbb példa: miért alkalmazunk tárgyilagosabb, szárazabb lexikonstílust lexikoncikkekben, és érzelmileg telített költői jelzőket költeményekben.

Alapvető kérdései tehát: Hogyan függ a jelek használata, illetve értelmezése a jelfelhasználók bizonyos jellemzőitől (például társadalmi hovatartozásától), állapotától; vagy a kommunikációs folyamat jellemzőitől. Hogyan fejezzük ki magunkat világosan, úgy, hogy mások értsék is, sőt esetleg elismerjék a véleményünket. Gyakori kérdése, miképp lesznek bizonyos jelek, jelvények, szimbólumok manipuláció, propaganda eszközei. Már a kérdésekből is látható, hogy a pragmatikának nagyon szoros kapcsolatai vannak a kommunikációelmélettel, szociológiával, pszichológiával. Vannak kapcsolatai a hermeneutikával is.

Pragmatikai készség

A szociálpszichológiai elméletek szerint a pragmatikai készség tartalmazza:

• a kérdésre való válaszolni tudást, releváns érvelés
• a párbeszédben, vitában való részvétel képességét azáltal, hogy felváltva beszélgetünk
• a nyelv non-verbális aspektusára való figyelem és reagálás képességét
• a tudatosság képességét, amit a párbeszéd tárgyában kell szerepeltetni, hogy segítse a hallgatót a teljes megértésben
• azok a szavak, kifejezések ismerete és használata, amiket a párbeszéd alatt mondani vagy megválaszolni kell a téma függvényében
• a képességet, hogy megtartsa a témát, vagy udvariasan témát váltson, ha ennek szükségét látja
• a szemkontaktus fenntartásának képességét (nem túl mereven nézni, vagy túlságosan félre nézni)
• azt a képességet, hogy megkülönböztesse, hogyan beszéljen, viselkedjen különböző kommunikációs partnerekkel (formális, vagy informális helyzetben)

Kapcsolódó témák

• Vitatípusok

Külső hivatkozások

• http://www.jgytf.u-szeged.hu/
• https://web.archive.org/web/20051105220150/http://logopedia11.freeweb.hu/angolcikk.htm
• http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/szemioz.html
• Tátrai Szilárd: Bevezetés a pragmatikába Funkcionális kognitív megközelítés, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2011.
• Bárdosi Vilmos (szerkesztő): A nyelvi pragmatika kérdései szinkrón és diakrón megközelítésben, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2015.