Pony Express

Pony Express
Típus	posta vállalkozás
Alapítva	1860
Megszűnt	1861
Jogutód	United States transcontinental telegraph line
Alapító	William Hepburn Russell Alexander Majors William B. Waddell
Iparág	posta
A Wikimédia Commons tartalmaz Pony Express témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Pony Express egy olyan postaszolgálat volt, amely 1860. április 3-tól 1861. október 26-ig működött az Amerikai Egyesült Államokban, Missouri és Kalifornia között, és amely váltott lovasokkal szállított üzeneteket, újságokat és postai küldeményeket.

A Central Overland California and Pikes Peak Express Company által üzemeltetett Pony Express nagy pénzügyi jelentőséggel bírt az Egyesült Államok számára. 18 hónapos működése alatt mintegy 10 napra csökkentette az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán partjai közötti üzenetküldés idejét.^[1] 1861. október 24-ig, az első transzkontinentális távíró megalkotásáig ez volt a Nyugat legközvetlenebb kelet-nyugati kommunikációs eszköze, és létfontosságú volt az új amerikai Kalifornia állam összekapcsolásában az Egyesült Államok többi részével.

Bár jelentős pénzügyi támogatásban részesült, a Pony Express18 hónap alatt csődbe ment, amikor létrejött a gyorsabb távírószolgáltatás. Mindazonáltal bebizonyította, hogy létre lehet hozni és egész évben működtetni egy egységes transzkontinentális kommunikációs rendszert. Miután a távíró kiszorította, a Pony Express gyorsan a vadnyugati legendárium romantikus képzetekkel övezett részévé vált: ifjú, kitartó lovasaival és gyors lovaival a durva vadnyugati individualizmus szimbólumává vált.

Működése

1860-ban a Pony Express útvonala mentén a nagyjából 186 állomás működött, egymástól körülbelül 16 kilométeres távolságra.^[2] A lovas minden állomáson lovat váltott, és csak a mochilának nevezett postazsákot (a spanyol mochila szóból, ami a tasakot vagy hátizsákot jelenti) vitte magával.

A munkaadók hangsúlyozták a küldemény fontosságát: gyakran mondták, hogy ha úgy adódik, előbb pusztuljon el a ló és lovasa, mint a mochila. A mochilát átdobták a nyergen, és a rajta ülő lovas súlya tartotta a helyén. Mindkét végében volt egy cantina, azaz zseb. A postakötegeket ezekbe a lelakatolt zsebekbe helyezték. A mochilába 9 kilogrammnyi (20 font) posta fért a lovon szállított további 9 kg anyaggal együtt.^[3] Végül egy revolver és egy vizes zsák kivételével mindent eltávolítottak, így a ló hátán összesen 165 font (75 kg) lehetett. A lovasok, akik nem nyomhattak többet 125 fontnál (57 kg), körülbelül 120–160 km-enként váltották egymást, és éjjel-nappal lovagoltak. Vészhelyzetben egy adott lovas akár két szakaszt is végiglovagolhatott egymás után, több mint 20 órán keresztül nyeregben maradva.

Hogy a lovasok megpróbálták-e télen átszelni a Sierra Nevadát, nem tudni, de az biztos, hogy átkeltek Nevada állam középső vidékén. 1860-ra a nevadai Carson Cityben már volt egy távíróállomás. A lovasok havi 125 amerikai dolláros fizetést kaptak. Összehasonlításképpen: a szakképzetlen munkások bére abban az időben körülbelül 0,43-1 dollár volt naponta, a valamivel jobban képzettek, például a kőművesek és ácsok bére pedig általában kevesebb mint 2 dollár volt naponta.^[4]

Alexander Majors, a Pony Express egyik alapítója több mint 400 lovat szerzett be a projekthez a nyugati területeken, átlagosan 200 dolláros áron.^[5] A lovak Ezek átlagosan körülbelül 147 cm magasak és 410 kg súlyúak voltak,^[6] így a rájuk használt póni megnevezés, ha szigorúan véve nem is minden esetben pontos, de összességében helytálló.

Levelek

Mivel a Pony Express postai szolgáltatás csak rövid ideig, 1860-ban és 1861-ben működött, a küldeményeiből kevés maradt fenn. A Pony Express-posták ritkaságához az is hozzájárul, hogy egy 1⁄2 unciás (14 g) levél feladásának költsége kezdetben 5 dollár^[7] volt (ami 2020-ban 140 dollárnak felel meg).^[4] A Pony Expressz végére az ár fél unciánként egy dollárra csökkent, de még így is drágának számított egy levél feladása. A Pony Express-levelekből mindössze 250 ismert példány maradt fenn.^[8]

Bélyegzők

A Pony Express által szállítandó postai küldeményeket az indulási pontokon különböző bélyegzőkkel látták el.

A leggyorsabb postai szolgáltatás

William Russell, a Russell, Majors és Waddell iroda szenior partnere, egyben a Pony Express egyik legnagyobb befektetője az 1860-as elnökválasztást (Abraham Lincoln elnökválasztását) használta fel arra, hogy népszerűsítse a Pony Express gyorsaságát. Ez azért volt fontos, mert négy évvel korábban, az előző választáson hónapokig tartott, mire James Buchanan győzelmének híre ment.^[10][11] A választás előtt Russell extra lovasokat bérelt fel, hogy friss lovasok és váltólovak álljanak rendelkezésre az útvonalon. 1860. november 7-én a Pony Express egyik lovasa elindult a Nebraska Territóriumban lévő Fort Kearnyből, a keleti távíróvonal végállomásáról a választási eredményekkel a Nevada Territóriumban lévő Fort Churchillbe, a nyugati távíróvonal végállomására. Nekik köszönhetően a kaliforniai újságok 7 nappal és 17 órával a keleti parti lapok után kaptak hírt Lincoln megválasztásáról, ami akkoriban páratlan teljesítménynek számított.^[12]

Híres lovasok

William Cody

William Cody (ismertebb nevén Buffalo Bill) valószínűleg minden más Pony Express-lovasnál jobban megtestesíti a Pony Express legendáját és folklórját.^[13][14] A fiatal Cody Pony Express-lovasként átélt kalandjairól számos történet kering, bár a beszámolók lehetnek kitalációk vagy túlzások.^[15] 15 évesen Cody nyugatra, Kaliforniába tartott, amikor útközben találkozott a Pony Express ügynökeivel, és szerződött a társasághoz. Cody több postaállomás megépítésében is segédkezett. Ezt követően lovasként alkalmazták, és egy rövid, 45 mérföldes (72 km) útvonalat kapott a nyugatra fekvő Julesburg településről. Néhány hónap múlva áthelyezték a wyomingi Slade hadosztályhoz, ahol állítólag ő tette meg a leghosszabb megállás nélküli utat Red Buttes állomásról Rocky Ridge állomásra és vissza, amikor megtudta, hogy helyettesítő lovasát megölték. Ezt a 322 mérföldes (518 km) utat 21 óra 40 perc alatt tette meg, és 21 lóra volt szüksége hozzá.^[16] Egy alkalommal, amikor állítólag postát vitt, indián harcosok csapatába futott bele, de sikerült elmenekülnie. Cody jelen volt a korai vadnyugati történelem számos jelentős fejezeténél, beleértve az aranylázat, a vasútépítést és a prérin folytatott marhahajtásokat. A polgárháborút követően, Phillip Sheridan tábornok alatt felderítőként szolgált a hadseregnél, ekkor szerezte ragadványnevét, és ekkor alapozta meg hírnevét, mint vadnyugati hős.^[17][18][19]

Billy Tate

Billy Tate a Pony Express 14 éves lovasa volt, aki Nevadában, Ruby Valley közelében lovagolt az expressz ösvényen. Az 1860-as pajute felkelés idején egy csapat pajute indián lóháton üldözőbe vette, és kénytelen volt visszavonulni a hegyekbe néhány nagy szikla mögé, ahol lövöldözésben hét támadóját megölte, mielőtt ő maga is meghalt. Testét nyílvesszőkkel átlőtték, de nem skalpolták meg, ami annak a jele, hogy a pajuték tisztelték ellenségüket.^[20]

Lovak

A Pony Express útvonalának nyugati végén, Kaliforniában W.W. Finney 100 darab rövid hátú ún. kalifornai lovat vett, míg A.B. Miller további 200 őshonos pónit a Great Salt Lake Valley-ben és környékén. A lovakat gyorsan hajtották az állomások között, átlagosan 15 mérföld (24 km) távolságot tettek meg, majd leváltották őket, és friss lovakra cserélték őket.

A 80-100 mérföldes (130–160 km) útja során egy Pony Express-lovas 8-10 alkalommal cserélt lovat. A lovak gyors ügetésben, kenterben vagy vágtában haladtak, körülbelül 16–24 km/h sebességgel, időnként akár 40 km/h-es sebességre gyorsulva. A Pony Express által használt lovakat Missouriban, Iowában, Kaliforniában és néhány nyugati amerikai territóriumban szerezték be.

A Pony Express lovasai által lovagolt különböző fajtájú lovak között voltak morganek és telivérek, amelyeket az útvonal keleti végén használtak gyakran, míg a nyugati, rögösebb szakaszon gyakoribb volt a musztángok használata.^[21]

Irodalom

• History of Nevada. Oakland, California: Thompson and West (1881) 
• Beasley, Delilah Leontium. The Negro trail blazers of California. Times Mirror Printing and Binding House (1919) 
• Bradley, Glenn Danford. The story of the Pony Express. A. C. McClurg & Co. (1913) 
• Chapman, Arthur. The pony express: the record of a romantic adventure in business. G. P. Putnam's Sons (1932) 
• (1898) „{{{title}}}”. Century Magazine, New York XXXIV.  
• Life and Adventures of 'Buffalo Bill' Colonel William F. Cody. Stanton and Van Vliet (1917) 
• Corbett, Christopher. Orphans Preferred: The Twisted Truth and Lasting Legend of the Pony Express. New York: Broadway Books (2003). ISBN 9780767906920 
• Egan, Ferol. The Pony Express: The Record of a Romantic Adventure in Business. University of Nevada Press, 316. o. (1972). ISBN 0-87417-097-4 
• The Pony Express, A Postal History. The Philatelic Foundation (2005). ISBN 0-911989-03-X 
• Godfrey, Anthony: Pony Express National Historic Trail Historic Resource Study. National Park Service, 1994. (Hozzáférés: 2012. február 20.)
• The Pony Express: Bringing Mail to the American West. The Western Miner and Financier (1873). ISBN 9781604130287 
• McNesse, Tim. The Pony Express: Bringing Mail to the American West. Infobase Publishing, 138. o. (2009). ISBN 9781438119847 
• Michno, Gregory. The Deadliest Indian War in the West: The Snake Conflict, 1864–1868. Caxton Press, 157. o. (2007). ISBN 978-0-87004-460-1 
• Peters, Arthur K.. Seven Trails West. Abbeville Press (1996. május 9.). ISBN 1-55859-782-4 
• Reinfeld, Fred. Pony Express. Macmillan / Bison Books (1973). ISBN 9780803257863 
• (1946. február 1.) „Part IV-The Platte Route-Concluded. The Pony Express and Pacific Telegraph”. Kansas Historical Quarterly 14, 36–92. o. (Hozzáférés: 2012. december 10.)  
• Empire on Wheels. Stanford University Press, 153. o. (1949) 
• Saddles and Spurs: The Pony Express Saga. Stackpole (1955) 
• Saddles and Spurs: The Pony Express Saga. Bison Books (1972). ISBN 9780803257658 
• Thompson, Don: Historian finds Pony Express ad. U-T San Diego, 2005. március 20. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 16.)
• The Pony Express Stations of Utah in Historical Perspective. Washington, D.C.: Bureau of Land Management, Utah (1979) 
• Luff, John Nicholas. The Postage Stamps of the United States. Scott Stamp & Coin Company (1902) 
• Visscher, William Lightfoot. A Thrilling and Truthful History of the Pony Express: Or, Blazing the Westward Way. Rand McNally (1908) 

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Pony Express témájú médiaállományokat.

• Spirit of the Pony Express (Documentary)
• Pony Express National Historic Trail (National Park Service)
• Pony Express National Historic Trail (Bureau of Land Management)
• Inventory of the Waddell F. Smith Papers,1939–1976. Online Archive of California
• The Correct Identity of Billy Richardson, the Pony Express Rider. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 24.)
• Hollenberg Pony Express Station. kansastravel.org
• The True Story of Billy Tate Pony Express Rider Who died at 14-years-old
• Visit the USA

Források