Paolo Veronese

Paolo Veronese
Önarcképe
Született	Paolo Caliari 1528[1][2][3] Verona[2]
Elhunyt	1588. április 19. (59-60 évesen)[4][5][6] 1588. április 9. (59-60 évesen)[7] Velence[2]
Állampolgársága	velencei
Házastársa	Elena Badile
Gyermekei	Carlo Caliari Gabriele Caliari
Foglalkozása	festőművész rajzoló belsőépítész képzőművész
Sírhelye	San Sebastiano
Paolo Veronese aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Veronese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paolo Veronese (született Caliari) (Verona, 1528 – Velence, 1588. április 19.) olasz festő, akinek alkotásai reprezentálják Tiziano és Tintoretto munkásságával együtt a velencei reneszánsz aranykorát.

Életpályája

Veronai kőfaragó fiaként látta meg a napvilágot Paolo Caliari néven, ragadványnevét festő korában kapta szülővárosáról, s ezen a néven vált ismertté.

Veronában első mestere nagybátyja, Antonio Badile^[8] volt, de nála sokkal erősebben hatott rá az észak-olasz manierizmust képviselő Domenico Brusasorci.^[9] Első ránk maradt képei még Badile hatását mutatják, ezek az ún. Bevilacqua-Lazise oltárkép (1548) és a budapesti Szépművészeti Múzeumban található Férfiképmás. A mantovai dómba festett Szt. Antal megkísértése c. képe Michelangelo stílusa iránti érzékenységét bizonyítja. 1553-tól a velencei Dózsepalotában festett művei, pl. a Villámokat szóró Jupiter a merész alulnézeteket (sotto in sù) alkalmazó manierista ízlés velencei elterjedéséről tanúskodnak.

Művészete

Veronese bibliai jeleneteket ábrázoló freskókat, táblaképeket festett, amelyek elsősorban egyházi épületek enteriőrjét díszítették. Nagyméretű kompozícióin a korabeli velencei polgárok nagy tömegeit ábrázolta, leghíresebb a Kánai menyegző, amely I. Napóleon francia császár itáliai uralgásának ideje óta a Louvre gyűjteményét gazdagítja. Eredetileg e kép 1563 óta a San Giorgio Maggiore-kolostor ebédlőjét díszítette, innen vitette Napóleon a Louvre-ba. 1815-ben, a Bourbon-ház restaurációja után a francia király visszaadta volna, de a szállítók annyira megijedtek a kép nagy méretétől, hogy helyette inkább egy kisebb méretű Lebrun-képet hoztak Itáliába.

A Kánai menyegző c. képbe beleszerkesztette Veronese Velence előkelő, gazdag polgárait, s a szolgákat is, a festőket is muzsikusok képében. Az Úr asztala előtt Veronese, Tiziano és Tintoretto hangszereken játszik, így örökítette meg Veronese a nagy velencei festő-triászt.

Paolo Veronese és művész kollégái mint muzsikusok láthatók a nagyméretű kép előterében. Balra Veronese viola da bracción játszik, jobbra Tiziano nagybőgőn, Tintoretto pedig Veronese mögött áll. Részlet A kánai menyegzőből (1563).

Az 1571-es oszmán-törökök felett aratott győzelem nagy jelentőséggel bírt a keresztények és Velence számára, e győzelemnek a festők által való megéneklése kívánatos volt az egyház vezetői részéről. Többen is megfestették a győztes tengeri csata emlékét, Veronese Lepantói csata c. képén állított emléket a kereszténység győzelmének.

Következő nagy képét a „SS. Giovanni e Paolo” kolostor rendelte tőle az Utolsó vacsora témában, de ebből botrány lett, és perbe fogta a festőt az inkvizíció, mert helytelenítették zenészek, részegek, kurtizánok, kutyák, bolondok, német alabárdosok megjelenítését. Veronese a művészek szabadságára próbált hivatkozni és Michelangelo Utolsó ítéletére a Sixtus-kápolnában. A törvényszéket nem sikerült meggyőznie a festőnek, abban maradtak, hogy Veronese vegye le a képről a nemkívánatos alakokat. Veronese nem változtatott a festményen, inkább az Utolsó vacsora cím helyett Lakoma Lévi házában címet adta a műnek. Ezen cím alatt őrzik ma is az Akadémiai Képtárban, Velencében.^[10]

Leginkább egyházi és biblikus képeket festett Veronese, de vannak arcképei és mitológiai tárgyú képei is. Egyik legerotikusabb és leghumorosabb képe A meglepett Vénusz és Mars című, Vénusz épp csábítójával, Marssal készül szeretkezni, amikor benéz szobájukba egy ló, ettől mindketten meglepődnek.

Veronese képeinek tereit gyakran építészeti^[11] kulisszákkal tagolja, kompozícióinak minden részlete fontos, nem egyetlen motívumra épít. A fény és a kiegészítő színek használata elébünk varázsolja azt a 16. századi Velencét, amelyet az akkor élők láttak, amilyennek látták ők magukat. A velencei festők nélkül nem ismernénk igazán Velence aranykorát, s ebben nagy része van Veronese művészetének.

Művei (válogatás)

• Férfiképmás (1550 körül, olaj-vászon, 120x102 cm) (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
• Agostino Barrarigo képmása (olaj-vászon, 601x48 cm) (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)^[12]
• Villámokat szóró Jupiter (1553) (Louvre, Párizs)
• Szent Család (1555-56 körül) (Ermitázs, Szentpétervár)
• Dávid felkenése (1550-es évek második fele) (Kunsthistorisches Museum, Bécs)
• Eszter Ahasvérus előtt (Uffizi, Firenze)
• A 12 éves Jézus a templomban (Prado, Madrid)
• Angyali üdvözlet (olaj-vászon, 143x291 cm) (Uffizi, Firenze)
• Kánai menyegző (1563, olaj-vászon, 666×990 cm) (Louvre, Párizs)
• Emmausi lakoma (1560–70) (Louvre, Párizs)
• Lakoma Simon farizeus házánál (1560-70) (Louvre, Párizs)
• Kánai menyegző (Gemeldegalerie, Drezda)
• Krisztus a Getsemáni kertben (1570-es évek eleje) (Brera, Milánó)
• Gergely pápa lakomája (1572) (Monte Berico, Vicenza)
• A lepantói csata (1572 körül, olaj, vászon, 169x137 cm (Akadémiai Képtár, Velence)
• Lakoma Lévi házában (1573, fa, 555x1280 cm) (Akadémiai Képtár, Velence)
• A meglepett Vénusz és Mars (1575) (Galleria Sabanda, Torino)
• Mózes megtalálása (1580 körül) (Prado, Madrid)
• Keresztrefeszítés (1582 körül, olaj, vászon, 245x420 cm) (Uffizi, Firenze)
• Velence allegóriája (Szépművészeti Múzeum, Budapest)^[13]
• Velence apoteózisa c. freskó (1585) (Sala del Maggiore Consiglio mennyezete)
• Szent Jusztina mártíriuma (olaj, vászon, 103x113 cm) (Uffizi, Firenze)
• A Szent Család Szent Borbálával (olaj, vászon, 86x182 cm) (Uffizi, Firenze)
• Szent Ágota megkoronázása (olaj, vászon, 20x18 cm) (Uffizi, Firenze)

Források

• Művészeti lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Végh János: Paolo Veronese, lásd 671-675. o.
• Az érett reneszánsz. (Historia del Arte, tomo 6.) Budapest : Corvina, 1986. Paolo Veronese lásd 116-122. o. ISBN 963-13-2250-5

További információk

• Urbach Zsuzsaː Tiziano, Tintoretto, Veronese; Képzőművészeti Alap, Bp., 1966 (Az én múzeumom)
• Tengeri csaták. A festői látásmód Veronese, Turner és Kandinszkij művészetében Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006. február 1–2006. március 15.; kiállításrend. Tóth Ferenc, katalógusszerk. Tatai Erzsébet; Szépművészeti Múzeum, Bp., 2006 (Géniuszok és remekművek)

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• Reneszánsz
• Manierizmus
• Velencei reneszánsz