Otis Rush

Otis Rush

1957
Életrajzi adatok
Születési név	Otis Rush Jr.
Született	1935. április 29.^[1] Philadelphia
Származás	afroamerikai
Elhunyt	2018. szeptember 29. (83 évesen)^[2] Chicago
Pályafutás
Műfajok	blues Chicago blues electric blues rhythm and blues
Hangszer	gitár énekhang
Hang	tenor
Díjak	Grammy Award for Best Traditional Blues Album (1998)
Tevékenység	zenész énekes dalszerző gitáros
Kiadók	Cobra Records Chess Records Delmark Duke


Otis Rush weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Otis Rush témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Otis Rush, (Otis Rush Jr.) (Philadelphia, 1935. április 29. – Chicago, 2018. szeptember 29.) Grammy-díjas amerikai dzsesszzenész, bluesgitáros és énekes-dalszerző volt. Az 1950-es évek többi művészének, Magic Samnek és Buddy Guynak a stílusához hasonló hangzásvilága „West Side Chicago bluesként” vált ismertté, és számos zenészre hatással volt, köztük Michael Bloomfieldre, Peter Greenre és Eric Claptonra.

Rush balkezes volt.

Pályafutása

Rush 1948-ban Chicago-ba költözött, és Muddy Waters inspirációja után a város déli és nyugati részének bluesklubjaiban szerzett hírnevet. Rush megalakította saját együttesét Little Otis néven. 1956 és 1958 között felvételeket készített a független Cobra Records kiadónak. Nyolc kislemezt adott ki, amelyek közül néhányon Ike Turner vagy Jody Williams gitározott. Első kislemeze, az „I Can't Quit You Baby” 1956-ban a 6. helyet érte el a Billboard R&B listán. A Cobránál eltöltött ideje alatt felvette néhány ismertebb dalát („Double Trouble, All Your Love, I Miss Loving)”.

A Cobra Records 1959-ben csődbe ment, Rush pedig 1960-ban aláírt egy szerződést a Chess Records-szal. Nyolc számot rögzítettek, amelyek közül négyet két kislemezen adtak ki. Hat szám, köztük a két kislemez, később felkerült a „Door to Door” című albumra 1969-ben. 1965-ben a Vanguard Records számára készített felvételeket; ezek a felvételek szerepelnek a „Chicago/The Blues/Today” című válogatásalbumon.

A Rush az Egyesült Államok és Európa városaiban kezdett játszani az 1960-as években, köztül az American Folk Blues Fesztiválon is. Később ezen a fesztiválon 1967-ben, és a University of Chicago Folkfesten 1966-ban nem hivatalos felvételeket adtak ki a Little Walter/Little Otis felvételeivel együtt.

1969-ben jelent meg "„Mourning in the Morning” című albuma. 1971-ben Rush felvette a „Right Place, Wrong Time” című albumot, de a Capitol Records valami miatt nem adta ki. Az album végül 1976-ban jelent meg, amikor Rush megvásárolta a mesterszalagot és kiadta a japán P-Vine Recordsnál. A Bullfrog Records nem sokkal ezután kiadta az Egyesült Államokban. Az album azóta Rush egyik legjobb műveként vált híressé!

Rush 1985-ben egy amerikai turnén szerepelt és a San Francisco Blues Fesztiválon rögzítette „Tops” című élő albumot. 1994-ben adta ki az „Ain't Enough Comin' In” című albumát, amely 16 év után az első stúdióalbuma volt. 1998-ban az „Any Place I'm Goin'” című albuma 1999-ben elnyerte a Grammy-díjat.

Rush 1998 után 2003-ig folytatta a turnét és a koncertezést. 2003-ban stroke-ot kapott. Folyamatos egészségügyi problémái miatt Rush nem tudott már játszani, de jelen volt a családjával a Chicago Blues Festivalon.

Rush 2018. szeptember 29-én hunyt el az agyvérzés szövődményei következtében.

Lemezválogatás

1968: This One's a Good One
1969: Mourning in the Morning
1972: Blues Masters, Vol. 2
1975: Screamin' and Cryin'
1975: Cold Day in Hell
1976: So Many Roads
1976: Right Place, Wrong Time
1978: Troubles Troubles
1988: Tops
1989: Blues Interaction – Live in Japan, 1986
1991: Lost in the Blues
1993: Live in Europe
1994: Ain't Enough Comin' In
1998: Any Place I'm Going
2006: Live... and in Concert from San Francisco
2009: Chicago Blues Festival, 2001
2015: Double Trouble, LIVE Cambridge, 1973

Filmek

Díjak

2984: Blues Hall of Fame
1998: Grammy-díj – Best Traditional Blues Album
2015: Rolling Stone magazin: 100. helyezett – Minden idők 100 legjobb gitárosa
2018: Jazz Foundation of America – életműdíj

Jegyzetek

↑ Otis Rush, Seminal Chicago Blues Guitarist, Dead at 84 (angol nyelven). Jann Wenner, 2018. szeptember 29.
↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)