Otar Csiladze

Otar Csiladze
Született	ოთარ ჭილაძე 1933. március 20.[1] Sighnaghi[2]
Elhunyt	2009. október 1. (76 évesen)[3][4][1] Tbiliszi
Állampolgársága	grúz
Foglalkozása	költő prózaíró színműíró forgatókönyvíró fordító publicista író
Iskolái	Tbiliszi Állami Egyetem
Kitüntetései	Order of Honour Rusztaveli-díj State Prize of Georgia Ilia Chavchavadze Award
Sírhelye	Mtacminda Pantheon
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Otar Csiladze témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Otar Csiladze (grúz nyelven: ოთარ ჭილაძე) (Signahi, Kaheti, 1933. március 20. – Tbiliszi, 2009. október 1.) grúz költő, próza- és drámaíró, újságíró.

Pályafutása

A 20. század második felének egyik legjelentősebb grúz írója. Verseit az ötvenes évek elején kezdte publikálni. A Tbiliszi Egyetemen végzett 1956-ban újságírás szakon. Az irodalmi zsurnalisztika érdekelte, 1997-től főszerkesztője volt a Mnatobi irodalmi magazinnak. Sokat foglalkozott az antik mítoszokkal valamint Grúzia és Európa kulturális kapcsolódásaival. A kilencvenes években kétszer jelölték Irodalmi Nobel-díjra. 1983-ban Rusztaveli-díjat kapott. Haláláig tekintélynek számított Grúzia intellektuális életében.

Magyarul megjelent művei

• Ment egy ember az úton; ford. Hegyi Imre; Magvető, Bp., 1983 (Világkönyvtár)
• Bárki, aki rám talál...; ford. Balkó Ágnes; Magvető, Bp., 1984 (Világkönyvtár)
• Vasszínház; ford. Balkó Ágnes; Magvető, Bp., 1986 (Világkönyvtár)

Néhány verse Rab Zsuzsa fordításában jelent meg az Ívótülök. Száz grúz vers (1975) kötetben, a Férjhez mennek az angyalok és a Ma mondd! antológiákban (1984).

Jegyzetek

Források

• Otar Tschiladze (német nyelven). Matthes-Seitz Verlag. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
• Jan Koneffke: Otar Tschiladze – Georgische Seelengeschichte (német nyelven). deutschlandfunk.de, 2015. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)