Mutualizmus (biológia)
 | Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
A mutualizmus elemi kölcsönhatás, populációk vagy egyedek közötti kölcsönösen előnyös kapcsolat. A mutualista kapcsolatok többféle típusba sorolhatók. A kapcsolat esszenciális volta alapján megkülönböztetünk obligát és fakultatív mutualizmust. Az obligát mutualizmusban a partnerek nem képesek egymás nélkül élni, a fakultatív mutualisták bár pozitív hatással vannak egymásra, képesek egymástól függetlenül is fennmaradni. Az együttélés szorossága és tartóssága alapján megkülönböztetjük a szimbiózist, amely tartós együttélést jelent és a mutualizmus egyéb formáit (nincs összefoglaló nevük), melyek nem tételezik fel a partnerek folyamatos együttélését.
Ez a kölcsönhatás sokszor nem feltűnő, ám gyakori a természetben. Néhány példa:
- pillangósvirágúak és nitrogéngyűjtő baktériumok: a baktériumok gyökérgümőket hoznak létre a növény gyökerein, abban élnek, s a légköri nitrogént kivonva ammóniát, abból pedig növény számára is hasznosítható anyagokat, például glutamint képeznek.
- fenyő és gomba (mikorrhiza)
- ember és vitamintermelő baktérium (K, B vitamin)
További információk
- Gallé László: A szupraindividuális biológia alapjai: Populációk és közösségek ökológiája. JATEPress, 2013
 | Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
