Ministráns

A leggyakoribb segítő a katolikus templomban a ministráns (a latin ministrare = „szolgálni” igéből, aki az oltárnál szolgál). A ministránsok a pap mellett kisebb szolgálatokat végeznek a szentmise, a szentségek kiszolgáltatása és egyéb szertartások során. Rendszerint gyermekek és fiatalok, akik ministránsruhában végzik szolgálatukat. A nép részvétele nélkül végzett szentmiséken előírás szerint szükség van legalább a ministráns jelenlétére. Olyan személynek kell tehát lennie, aki a hívők nevében, vagy együtt velük válaszolgat és szolgál a papnak az istentiszteleteken – a szentmisén –, a liturgiában. Esetleg felolvassa (lektor) az igeliturgia bizonyos részeit. A ministráns lényegében az akolitust pótolja. Sok egyházközségben a ministráns ma is a pap kísérőjeként megy a beteghez a betegek kenete kiszolgáltatására, ekkor ő viszi a lámpást és útközben csenget. Temetéseken sokszor ő viszi a feszületet a pap előtt. Az úrnapi körmeneten felnőtt ministránsok viszik a baldachint az Oltáriszentséget vivő pap vagy püspök felett. Ezt a szolgálatot az ősegyház keletkezésekor már igen fontosnak tartották, fiatal, becsületes és hitükben kipróbált embereket tartottak erre a tisztségre a legalkalmasabbnak.

Ministránsruha

Kezdetben a ministránsok öltözete nem különbözött a liturgiában segédkezők fehér karinges öltözékétől, de több helyen ők is ünnepélyesebb öltözetet kapnak, amely a papok ünnepekhez igazodó színű miseruhája színét tükrözi, hogy még jobban megvilágítsák szerepüket a szentmisén. Az istentiszteleten az eltérő szolgálatokat a szent ruhák különbözősége is érzékelteti, jelzi az egyes szolgálatok sajátos feladatát. A segédkezők és ministránsok ruhái is hivatottak a szentmise fényét emelni. Bármely rangú szolgálattevőnek közös szent ruhája az alba (a. m. fehér), amelyet derékban cingulummal szorítanak össze, ha csak az alba szabása ezt feleslegessé nem teszi.

Ha az alba nem takar tökéletesen a nyak körül, vállkendőt kell venni az alba alá vagy fölé amit kiegészíthet egy nyakkendő is. Ezek szerint a világi, akár felnőtt, akár fiatal vagy gyermek segédkező (ministráns) legalkalmasabb liturgikus öltözete az olyan alba, melynek szabása feleslegessé teszi a vállkendőt és esetleg a cingulumot is. Anyaga könnyű (műszálas) szövet lehet. Készítenek csuklyával ellátott albát is (kukulla). Az alba helyettesíthető karinggel, amely alá a talárist (vagy annak alsó részét) veszik fel (ez egy gumiszalaggal vagy zsinórral derékra rögzíthető szoknya) színe megegyezik a liturgikus színekkel és a fekete. A vállkendő és a szoknya színe általában megegyezik. Ókeresztény minták alapján használják a két piros csíkkal ellátott tarziciuszruhát ministránsruhaként. E téren is érvényes a nemes egyszerűség elve. Persze van olyan egyszerű ministránsruha, amely egy fehér karingből és egy fekete szoknyából áll, ez templomonként változó.

Feladatok -Áldozati adományok: általában egy kis asztalra kirakott kelyheket viszi fel az oltárra -Bor-víz: két ember, egyik a bort és a vizet adja a pap kezébe, leönti annak kezét,a másik kendőt tart a kéztörléshez -Tálcás:tálcát tart az eucharisztia alá,hogy a morzsák ne essenek a földre -Perselyező: a hívek pénzbeli adományát gyűjti össze -Olvasó: olvas a Bibliából a misén -Gyertyás:ált.két lány,nagy gyertát fogva vonulnak a füst előtt, kereszt mögött -Keresztes: keresztet visz ált. egy magas fiú a gyertya előtt -Füstös: füstöt visz ált.két lány.Az egyik a tömjéntartót, a másik a füstölőt viszi.

Védőszentjeik

• Savio Szent Domonkos • Riva presso Chieriben, Olaszország északnyugati, Piemont régiójában született. Ötéves korában tanulta meg a szolgálatot. Jó emlékezőtehetséggel és éles ésszel rendelkezett. Már hétéves korában járulhatott az Úr asztalához, ami abban az időben nem volt általános szokás. A hagyomány szerint jó példával járt elől az iskolában is, vezette társait a rossztól a jó felé. Megismerkedett Bosco Szent Jánossal, aki pártfogásába vette.
• Szent Tarzíciusz • Szent Tarzíciusz Rómában élt a 3. században. A hagyomány szerint Tarzíciusz nagyon bátornak mutatkozott a keresztényüldözések idején, és sokszor meglátogatta börtönbe vetett hittársait. Az egyik napon nehéz feladatra vállalkozott: el kellett vinnie az Oltáriszentséget a halálraítélt keresztényeknek, akiket különösen őriztek. Vesztére találkozott iskolatársaival, akik gyűlölték a keresztényeket. Megállították, és kényszerítették, hogy játsszon velük, de Tarzíciusz folytatni akarta az útját. A többiek észrevették nála a szentséget és követelték, hogy adja át nekik. Ő ellenkezett, erre megverték. Amikor az egyik katona, akit Tarzíciusz ismert, rátalált, a gyermek még élt. Rábízta a katonára a zsákocskát a feladattal, és meghalt.

Ez a két szent szolgál hősiességével és áldozatkészségével példaképül a ministránsoknak.

További információk

• A zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia honlapjának a ministránsok szolgálatával foglalkozó oldala
• A kis oltárszolga vagyis Felvilágositások, hogyan kell az oltárnál szolgálni; szerk. Semmer Imre; Nitsmann Ny., Győr, 1901
• Ministráns kézikönyv; Egyházmegyei Liturgikus Bizottság, Székesfehérvár, 1938
• Jozef Luscoň: Isten és ember szolgálatában. Ministránsok könyve; ford. Marosz Diána; Szt. Gellért, Budapest, 2004
• Verbényi István: Ministránsok kézikönyve; szerk. Madaras Gábor; Szt. István Társulat, Budapest, 2010