Metopé
A metopé (vagy metope) az építészetben egyes épületszerkezeti elemekre több értelemben használt, ógörög eredetű kifejezés.
Tágabb értelemben
Az ókori görög szóhasználatban gyűjtőnévként, a különböző építészeti elemek elválasztásmódjának megjelölésére használták. Jelenthette az ajtót vagy az ablakot kettéosztó pillért, a párkányzat ritmikusan ismétlődő tagozatai közötti hézagokat, így a fogsor elemeit osztó mélyedéseket is.[1]
Szűkebb értelemben
Szűkebb értelemben a görög dór oszloprend párkányzatának frízében a triglifek között fennmaradó, legtöbbször négyzetes mezőt, betétlapot jelenti, amelyet festett agyagtáblákkal, plasztikus rozettákkal, gyakran pedig alakos domborművel díszítettek.[2] A görög dór templomok dór metopé-reliefjei kezdetben különálló jeleneteket ábrázoltak, később a képmezőkben egy összefüggő eseménysorozatot ábrázoltak, három alakos csoportokra tagolva (pl. Héraklész tettei, Olümpia, Zeusz-templom avagy az athéni Parthenón, amelynek négy oldalán a gigantomachia, az amazonharc, Trója ostroma illetve a kentaurharc látható).[3]
Képgaléria
-
Balra egy metop, jobbra egy triglifosz, egy tömbből faragva, Sztratosz -
Triglifosz blokkok a delphi Marmariésre -
Márványból készült metopék, Brauron -
Metopék szobrászati dekorációval, az athéniek delphi kincstárának épületén -
Fríz metopéba való triglifoszokkal, Aphaea -
Hephaisteion Athénban, dór frízzel -
A 20. század elején Indianapolisban készült, amerikanizált metopék, amelyeken bölények koponyáját ábrázolták szarvasmarháké helyett
Jegyzetek
Források
- Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Akadémia Kiadó, Budapest 1983. 218. old.
- Művészeti lexikon III. kötet 305. old.
