Les Brown

Les Brown
1947
1947
Életrajzi adatok
Születési névLester Raymond Brown
Született1912. március 14.[1][2][3]
Reinerton
Elhunyt2001. január 4. (88 évesen)[1][2][3]
Pacific Palisades
SírhelyWestwood Village Memorial Park temető
Iskolái
  • Duke Egyetem
  • New York Military Academy
Pályafutás
Műfajok
  • dzsessz
  • big band
  • szving
  • pop
Hangszer
Díjakcsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Tevékenység
  • zenekarvezető
  • karmester
  • szaxofonos
  • dzsesszzenész
  • zeneszerző
Kiadók
  • Decca Records
  • Bluebird
  • Columbia Records
  • Capitol Records
IPI-névazonosító00004350042
A Wikimédia Commons tartalmaz Les Brown témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Les Brown (Reinerton, 1912. március 14. – Pacific Palisades, 2001. január 4.) amerikai dzsesszzenész, zenekarvezető. Lester Raymond Brown 1938-tól 2000-ig − közel hét évtizeden át, szine haláláig ()2001. január 4.) − vezette a Les Brown and His Band of Renown big bandet.

Pályakép

Les Brown korán megtanult szaxofonozni, és tíz évesen már helyi táncdalokat játszott édesapjával, aki pék és szaxofonos is volt. Az Ithaca Conservatory of Music-on, a New York-i Katonai Akadémián és a Duke Egyetemen tanult. 1935-ben csatlakozott a Blue Devils nevű együtteshez. New Yorkba költözött, és többek között Jimmy Dorsey-nál is játszott, 1938-ban aztán lehetősége nyílt arra, hogy zenekart alapítson egy manhattani szállodában. A zenekar rádióközvetítéshez jutott, és lemezszerződést kötött az RCA Records(wd)szal.

1939-ben Jimmy Van Heusen „Make with the Kisses” című slágerével első helyet ért el a slágerlistákon.

Az 1940-es évek elején zenekara stílust változtatott, több teret adott a szólistáknak, szerződtette, Doris Dayt, aki azonban hamarosan férjhez ment, és kilépett a zenekarból. A zenekar népszerű lett, egy rádióműsor sugározta őket, egy bemondó nevet is adott a zenekarnak: Band of Renown.

1943-ban Brown rávette a már elvált Doris Day-t, hogy folytassa az éneklést a zenekarral. 1944-ben vele született legnagyobb slágerük, a Sentimental Journey, amely a második világháború után hazatérő amerikai csapatok üdvözlő dallamává és az együttes szignáljává is vált.

Doris Day 1946-ig a zenekarral maradt. A zenekar számos turnét vállalt, hogy támogassa az amerikai fegyveres erők csapatait. A komikus Bob Hope-pal a zenekar 1947-től több mint 50 éven át kapcsolatban maradt mind a rádióban, mind a televízióműsorokban, valamint a színpadon is.

Az 1950-es évek elején a zenekar énekese Lucy Ann Polk volt. Tony Bennett is ezzel a zenekarral debütált. 1965-től a Dean Martin show házizenekara is voltak a tévében, továbbá a Steve Allen talk showban, szintén az 1960-as években. Emellett számos sztárt kísértek Frank Sinatrát, Ella Fitzgeraldot, Nat King Cole-t.

2001-ben fia, ifjabb Les Brown vette át a zenekar irányítását, aki korábban tévészínészként, rockzenészként és koncertmenedzserként is dolgozott.

Albumok

  • Connee Boswell I Don't Know (1950)
  • Connee Boswell Martha (1950)
  • Over the Rainbow (1951)
  • Palladium Concert 1953 (2005)
  • Live at the Hollywood Palladium (1954)
  • Dancer's Choice (1956)
  • Les Brown & His Orchestra, Vol. 2 (1949)
  • Radio Days Live (early radio recordings, 2001)
  • Les Brown & His Band of Renown (1957)
  • Swing Song Book (Coral, 1957)
  • Concert Modern (1958)
  • Live at Elitch Gardens 1959 (1959)
  • The Les Brown Story: His Greatest Hits in Today's Sound (1959)
  • The Lerner and Loewe Bandbook (1961)
  • Play Hits From The Sound of Music, My Fair Lady, Camelot, and Others (C1963)
  • Stereophonic Suite for Two Bands: The Les Brown Band and Vic Schoen and His Orchestra (959)
  • A Sign of the Times (1966)
  • Today (1976)
  • Goes Direct to Disc (1977)
  • Digital Swing (1986)
  • Anything Goes (1994)
  • America Swings (1995)
  • Bandland / Revolution in Sound (1995)
  • Sentimental Thing with Bing Crosby & Billy Eckstine (2003)
  • The Les Brown All-Stars (2006)
  • No Name Bop
  • A Good Man Is Hard to Find
  • Thank You for Your Fine Attention
  • The One and Only (2016)

Filmek

  • Spreadin' the Jam (1945) r.: Charles Walters
  • Les Brown (1948) (10 min) r.: Jack Scholl
  • Les Brown and His Band of Renown (1949) (15 min) r.: Will Cowan
  • Art Lund-Tex Beneke-Les Brown (1948) (10 min) r.: Jack Scholl
  • Connee Boswell and Les Brown's Orchestra (1950) (15 min) r.: Will Cowan
  • Crazy Frolic (1953) (19 min) r.: Will Cowan
  • Dance Demons (1957) (14 min) r.: Will Cowan
  • Rockabilly Baby (1957) (81 min) r.: William F.Claxton

Televízió

  • Bob Hope Show (1945) Radio
  • Bob Hope Show (1959–1966)
  • The Steve Allen Show (1958–1960)
  • The New Steve Allen Show (1961)
  • Hennesey (1962) CBS
  • Hollywood Palace (1964)
  • Bob Hope Thanksgiving Show (1964)
  • Dean Martin Show (1965)
  • Dean Martin Summer Show (1966)
  • Rowan and Martin at the Movies (1968)
  • Rowan & Martin's Laugh-In (1968)
  • Dean Martin and the Golddigger's (1968)
  • The Christmas Songs (Mel Torme, host)(1972) PBS
  • Bob Hope Special: Joys (1976)
  • The Good Old Days of Radio (1976)
  • Doris Day's Best Friends (1985)
  • Ooh-La-La, It's Bob Hope's Fun Birthday Special from Paris (1981)
  • Biography: Doris Day „It's Magic” (1985)
  • Rocko’s Modern Life

Díjak

  • Big Band and Jazz Hall of Fame(wd)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

  • https://www.allaboutjazz.com/musicians/les-brown
  • https://bigbands.org/ Archiválva 2023. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Les Brown című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Nemzetközi katalógusok