Kökényesd

Kökényesd (Porumbești)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Kökényesd
Rang	községközpont
Irányítószám	447152
SIRUTA-kód	137835
Népesség
Népesség	1366 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1471
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	122 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 22° 58′ 45″47.982469, 22.97902947.982469°N 22.979029°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 22° 58′ 45″47.982469, 22.97902947.982469°N 22.979029°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Kökényesd (románul Porumbesti) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település.

Nevének eredete

Neve növényi eredetű. A környék kökénybokrairól kapta.

Története

Kökényesd és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Területén bronzkori leletek kerültek napvilágra.

Árpád-kori település. Nevét 1274-ben, a Váradi regestrum említette először terra Kukynus, Kukenes, Kukunusd, Kukyn neveken, 1319-ben Kukenes, villa Kukynesd, Kukenesd, Kukunyesd, 1471-ben Kekenyesd, 1478-ban Kewkenyesd, Kekenyes, Kekeneyesd, Kewkewnesd, Kökönyösd' néven írták.

Az Árpád korban a Káta nemzetség birtokaihoz tartozott, melyet a Káta nemzetségbeli Gábor fia, Tamás kapott királyi adományként.

Az 1657 évi lengyel betörés alatt a lakosság megfogyatkozott.

A török hódoltság nem érintette ezt a területet, de betörések voltak.

Az 1700-as években, a Rákóczi-szabadságharc idején hol a kurucok, hol a labancok eltartása nehezedett a népre. A lakosság csökkenésének mély pontja az 1717. évi tatár betörést megelőzően és utána következik be. A tatárok augusztus 27-én Szatmár felől érkeztek és végigpusztították a falut, a lakosság nagy része a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a tatárok a házakat felgyújtották, a településről 57 jobbágyot vittek el, amelyből csak 32 tért vissza.

A megfogyatkozott lakosság pótlására rutén és tót családok telepedtek le a faluban, ők a település görögkatolikus lakosainak az ősei.

1770-ben 55 család élt a faluban. 1865-ben készült térképen már 131 ház állt itt.

A 20. század elején Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

1910-ben 1405 lakosából 1399 magyar volt. Ebből 349 római katolikus, 856 görögkatolikus, 138 izraelita volt.

2011-es népszámlálás alapján 2516 lakosából 2068 magyar, 25 román és 418 cigány anyanyelvű (5 fő ismeretlen).^[1]

Közlekedés

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Nevezetességek

• Római katolikus templomát Szent Imre tiszteletére szentelték. 1767-ben báró Perényi Imre építtette újjá. 1833-ban építettek hozzá tornyot. Oltárképét 1879-ben Hofrichter János budapesti művész festette.

Híres emberek

• Jedrassik Jenő (Pest, 1860. okt. 30. – Kökényesd, 1919. dec. 25) festő itt halt meg a településen.
• Ráthonyi Ákos (1868. november 8. Kökényesd-1923 március 24 Nagyszőlős) színész-, operett- és népszínmű énekes itt született.

Jegyzetek

Források

• A Pallas nagy lexikona