Kígyófejű géb

Kígyófejű géb
Kígyófejű géb a Fekete-tengerben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Öregrend: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei) Család: Gébfélék (Gobiidae) Alcsalád: Gobiinae Nem: Zosterisessor Whitley, 1935 Faj: Z. ophiocephalus
Tudományos név
Zosterisessor ophiocephalus (Pallas, 1814)
Szinonimák
a nem szinonimája: Zostericola Iljin, 1927 a faj szinonimái: Gobius filamentosus Risso, 1827 Gobius gous Nardo, 1847 Gobius lota Valenciennes, 1837 Gobius ophiocephalus Pallas, 1814 Gobius ophiocephalus citrina Ninni, 1938 Gobius reticulatus Eichwald, 1831 Gobius venetiarum Nardo, 1847 Gobius viridis Otto, 1821 Zosterisessor opiocephalus (Pallas, 1814)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kígyófejű géb témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyófejű géb témájú médiaállományokat és Kígyófejű géb témájú kategóriát.

A kígyófejű géb (Zosterisessor ophiocephalus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

A kígyófejű géb Európában: Albánia, Bulgária, Ciprus, Görögország, Horvátország, Franciaország, Málta, Montenegró, Olaszország, Spanyolország, Szlovénia és Ukrajna területén, valamint Afrikában: Algéria, Marokkó, Tunézia tengerpart menti területein honos. A következő tengerekben lelhető fel: Földközi-, Adriai-, Fekete- és Azovi-tenger.

Megjelenése

A hal testhossza 18-22 centiméter, legfeljebb 25 centiméter. 51-70, többnyire 57-68 pikkelye van a hosszanti sorban. Tarkója pikkelyezett, a kopoltyúfedők csupaszok vagy csak a felső szegélyükön vannak pikkelyek, a hasoldal pikkelyes. Hasúszói lekerekítettek és rövidek.

Életmódja

Egyaránt megél a sós- és brakkvízben is, általában 30 méteres mélységben. Gyakran lagúnákban és folyótorkolatokban is fellelhető, ahol az iszapon vagy a közönséges tengerifű (Zostera marina) között tartózkodik.

Legfeljebb 5 évig él.

Szaporodása

Március - májusban ívik. A hím készítette fészekbe akár 5-10 nőstény is ikrázik.

Felhasználása

A kígyófejű gébnek van ipari mértékű halászata. Ezt a gébfajt főleg a Fekete-tengerben halásszák.

Képek

• 
  Kifogott
• 
  példányok
• 
• 
  A halpiacon

Források

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Zosterisessor ophiocephalus (Pallas, 1814) FishBase
• Miller, P.J., 1979. Gobiidae. p. 483-515. In J.C. Hureau and Th. Monod (eds.) Check-list of the fishes of the north-eastern Atlantic and of the Mediterranean (CLOFNAM). UNESCO, Paris. Vol. 1.
• Zosterisessor FishBase
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
• ITIS szerinti rendszerbesorolása
• Whitley, G.P. 1935: Studies in ichthyology. No. 9. Records of the Australian Museum, 19(4): 215-250, Pl. 18.
• Bogutskaya, N.G. & A.M. Naseka 2004: Catalogue of agnathans and fishes of fresh and brackish waters of Russia with comments on nomenclature and taxonomy. Russian Academy of Sciences, Moscow: 1-389. [In Russian.]