Helgoland-osztály

Helgoland-osztály
Hajótípus	Gyorscirkáló (Rapidkreuzer)
Névadó	SMS Novara
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Pályafutása
Építő	Ganz-Danubius és Cantiere Navale Triestino
Szolgálatba állítás	1914
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	3946,85 t
Hossz	129,65 m
Szélesség	12,77 m
Merülés	4,95 m
Hajtómű	16 Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db AEG Curtis-turbina, (29 000shp), két hajócsavarral
Sebesség	29 csomó
Fegyverzet	9 × 10 cm L/50 K11 Škoda-ágyúk 1 × 7 cm L/50 K 10-es légvédelmi lövegek 6 torpedóvető cső 53,3 cm-es ikertorpedóknak
Páncélzat	ővpáncélzat: 60 mm fedélzet: 20 mm lövegek: 40×8×8 mm parancsnoki torony: 50 mm
Legénység	320+20 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Helgoland-osztály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Helgoland-osztály (más néven módosított Admiral Spaun-osztály, németül Helgoland-Klasse, vagy Rapidkreuzer) az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének egyik kiemelkedően jól sikerült, gyors és modern cirkálóosztálya. Az osztály tagjai kivétel nélkül sok bevetésen vettek részt és mindegyik átvészelte az első világháborút.

Története

1911 márciusában a Monarchia tengerészete egy flottamodernizációs programról döntött, amelynek középpontjában többek között a gyorscirkálók álltak. Ezek az Admiral Spaun-osztály új, módosított példányai voltak. Az új hadihajók megépítése válasz volt az olasz haditengerészet cirkálófejlesztéseire. Az első hajó az SMS Saida volt, amelynek építése fél évvel a döntés után, 1911. szeptember 9-én kezdődött meg. Ezzel nagyjából egy időben indult meg a második egység, az SMS Helgoland gerincfektetése is. Az osztály harmadik hajóját, az SMS Novarát két évvel később, 1913-ban kezdték építeni. A Saida kivételével, amely Triesztben épült, a másik két hajót már hazai vizeken, Fiuméban gyártották, a magyar Ganz-Danubius üzemeiben. Az utolsó egység, a Novara csupán 1915 januárjában állt szolgálatba. Habár az elsőként megkezdett hajó a Saida volt, mégsem ez, hanem a Helgoland lett az osztály névadó tagja, mivel az állt pár nappal előbb szolgálatba.

Technikai jellemzők

Az osztálynak a mérnökök azt a feladatot szánták, hogy gyors műveletekben vegyen részt és sebessége révén lehagyja a nagyobb, vagy vele egy kategóriába tartozó hajókat. Emiatt több súlycsökkentő eljárást is végrehajtottak az eredeti SMS Admiral Spaunhoz képest. Például elhagyták az indítóturbinákat, csupán 10 cm-es űrméretű maximális tüzérséget alkalmaztak, ami később hátránynak is bizonyult a háború során, hiába hívták fel rá a figyelmet már a tervezésnél a mérnökök. A hajó formáját kecsesre szabták, a 129 méter hosszú hajótesthez mindössze 12 méter szélesség társult, így a hosszúság-szélesség aránya 10:1-hez lett, ami irigylésre méltó tulajdonságokkal ruházta fel az osztály hajóit. A 16 db Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db AEG Curtis-turbinával 29 000 lóerőt biztosított, ami két hajócsavaron át fejtette ki hatását. Így az elérhető legnagyobb sebesség rendkívül jelentős lett: 29 csomó, azaz kb. 54 km/h, amivel az osztály tagjai a kor leggyorsabb hajói közé tartoztak. A gyorsaságnak ára volt, a fentebb említett kis űrméretű lövegek mellett a tervezők meglehetősen vékony páncélzatot terveztek a hajónak, de érdekes módon ez a csatákban nem lett hátrány, mind a Helgoland, mind a Novara részt vett több ütközetben is és még súlyos találatokkal is haza tudtak térni.

Bevetésekben

Az osztály minden tagja sok bevetést teljesített, gyakorlatilag az egész első világháborút végigharcolták, sok esetben a K.u.K. Kriegsmarine igáslovai voltak, leggyakrabban a Tátra-osztályú gyors rombolókkal együtt bevetve. Jelentősebb akcióknak tekinthetjük az 1915. március 23-ai tömegtámadást az olasz partok ellen, amelyben az osztály minden tagja részt vett. Még ebben az évben, december 29-én a Helgoland bevetésre került a Durazzói csatában, ahol a nagy túlerő és a reménytelen helyzet ellenére is haza tudott térni, bár 5 találatot is kapott. 1916. augusztus 29-én és 30-án a teljes k.u.k. flottával együtt az osztály valamennyi tagja kifutott, hogy az olasz keleti partokat támadják. 1917. május 14-15-én mind a három Helgoland-osztályú cirkáló részt vett a Földközi-tengeren lezajlott legnagyobb I. világháborús tengeri ütközetben, az Otrantói csatában, ahol is egy rombolót és 12 őrhajót süllyesztettek el saját veszteség nélkül, bár a Novara több súlyos találatot is kapott, épségben hazaért. 1918. június 9-én az osztály valamennyi tagja áthajózott Cattaróba, hogy részt vegyen egy nagy erejű támadásban az Otrantói tengerzár ellen. Mivel az olasz flotta időközben elsüllyesztette az SMS Szent István csatahajót, így a vállalkozást törölték.^[1]

Sorsuk a háború után

A vesztes háború után a Monarchia elvesztette teljes tengerpartját, így a flottáját is át kellett adnia az antant államainak. A Saidát és a Helgolandot az olaszok kapták meg, akik szolgálatba is állították mindkettőt Venezia, illetve Brindisi néven. Kivonásuk a hadrendből 1930-ban, illetve 1929-ben történt meg, de utána is funkcionáltak lakóhajóként. Mindkettőt 1939-ben bontották szét. A Novarát a franciáknak ítélte a tengerészeti döntőbizottság, akik Thionville néven állították szolgálatba és iskolahajóként cirkált immáron francia lobogó alatt. Csak 1942-ben törölték a flotta névjegyzékéből és adták el lebontásra, ezzel feltehetőleg az utolsó olyan hajó volt, ami az egykori Császári és Királyi Haditengerészet egysége volt.^[2][3]

Összesítés

Összességben kijelenthető, hogy a Helgoland-osztály tagjai nagyon jól, sőt kiemelkedően hatékonyan harcoltak az első világháborúban. Önmagában az a tény, hogy mindegyik egység túlélte a világégés végét, már nagy fegyvertény. Nem mellékes az sem, hogy a három hajó együttvéve tekintélyes antant flottaegységet süllyesztett el, talán a legtöbbet a Monarchia bármelyik hajóosztálya részéről. Számos bevetést teljesítettek és sebességüknek, felépítésüknek köszönhetően mindegyiket átvészelték, még sérülten is. Végig túlerő ellen harcoltak, mégsem veszett egy sem oda közülük. Ebben szerepe volt a bátor és kezdeményező tisztikarnak, valamint a legénység szakértelmének is. Jól mutatja használhatóságukat, korszerűségüket, hogy a világ két igen jelentős tengeri hatalma, Franciaország és Olaszország a nekik megítélt hajók közül ezeket tartották a legtovább szolgálatban az egykori központi hatalmak hadizsákmányából. Jól megépített, kiemelkedően gyors és modern hajók voltak, a kor legjobbjai.

Névváltozatok

Német nyelvterületen, illetve magyarul is nevük Helgoland-osztály, illetve ennek német megfelelője, Helgoland-Klasse. Azonban sok helyen úgy találkozunk említésével, hogy Rapidkreuzer. Ez magyarul „gyorscirkáló”-t jelent, összefoglaló neve az Admiral Spaun- és Helgoland-osztálynak. Ezen nevét egyértelműen a gyorsaságról kapta, illetve sokat használták felderítő bevetésekre is, sebessége folytán. Egyébként a Rapidkreuzer név használata gyakoribb,^[4] amit indokol az is, hogy a német Császári Haditengerészetnek is volt egy ilyen nevű hajóosztálya még 1908-ból. Angol nyelvterületen Novara-osztálynak (Novara class cruiser) nevezik a hajót, illetve még pár európai nyelvben is inkább ez az elnevezés elterjedtebb.

Galéria

• 
  Az SMS Helgoland, az osztály névadó tagja
• 
  Az SMS Novara
• 
  Az SMS Saida
• 
  Az SMS Admiral Spaun, amelynek továbbfejlesztett változata a Helgoland-osztály

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Rapidkreuzer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Novara class cruiser című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

Irodalom

• Erwin Sieche: Kreuzer und Kreuzerprojekte der k.u.k. Kriegsmarine 1889–1918. Hamburg 2002, ISBN 3-8132-0766-8 és ISBN 3-7083-0012-2.
• Paul Schmalenbach: Kurze Geschichte der k. u. k. Marine. Herford 1970 ISBN 3-7822-0047-0

Külső hivatkozások

• Rapidkreuzer a Kriegsmarine oldalán Archiválva 2012. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (németül)