Halloysit

Halloysit
Halloysit ásvány
Általános adatok
Képlet	Al2(Si2O5)(OH)4
Kristályrendszer	monoklin
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Szilikátásványok
Alosztály	Filloszilikátok
Azonosítás
Megjelenés	gömbös klaszterek
Szín	Fehér; szürke, zöld, kék, sárga, piros a szennyeződésekből
Átlátszóság	átlátszatlan
Törésmutató	nα = 1,553–1,565 nβ = 1,559–1,569 nγ = 1,560–1,570
Keménység	2-2,5
Hasadás	puha
Törés	kagylós
Sűrűség	2,53 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Halloysit témájú médiaállományokat.

A halloysit (Al₂(Si₂O₅)(OH)₄ alumínium-szilikát, a kaolinnal rokon agyagásvány.

Elnevezése

Az ásványt 1826-ban megtalálójáról, Jean-Baptiste Julien d’Omalius d’Halloy, belga geológusról nevezték el.

Tulajdonságai

Rendkívül puha, körömmel karcolható. Átlátszatlan, fehéres-földes tömegben jelenik meg. Monoklin kristályai mikroszkopikus méretűek.

Előfordulása

Bazaltos és alkálimagmás kőzetek átalakulásának terméke, de savanyú magmás kőzetek földpátjainak bomlása során is keletkezhet. Ritkán pegmatitokban és bauxitokban, valamint tengeri eredetű üledékes kőzetekben is megtalálható.

Lelőhelyei

Magyarországon a Budai-hegységből, a Vértesből (gánti bauxitbánya), valamint a Tokaji-hegységből írták le, a világon számos lelőhelye ismert, többek között Kolumbia területén.

Felhasználása

A kaolinhoz hasonlóan a kerámia- és a cementipar használja, bár felhasználása nem jelentős.

Források

• Kupi László: Halloysit. A földgömb. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata. 2020. tavaszi különszám. 13.