Frank Stokes

Frank Stokes
Életrajzi adatok
Született1888. január 1.
Whitehaven, Tennessee, USA
Elhunyt1955. szeptember 12. (67 évesen)
Memphis
Pályafutás
Műfajokblues
Híres dalCrump Don't 'Low it
Hangszergitár
Hangtenor
Tevékenység
KiadókParamount
Sablon • Wikidata • Segítség

Frank Stokes (Whitehaven, Tennessee, 1888. január 1. – Memphis, Tennessee, 1955. szeptember 12.) afroamerikai bluesénekes, dalszerző és gitáros. Sok zenekutató szerint tőle eredeztethető a Memphis blues gitárstílus.[1]

Élete

Frank Stokes Whitehavenben, Shelby megyében született (Tennessee állam), a Mississippi vonalától kissé északra (a pontos születési hely bizonytalan).[1] Szülei halála után mostohaapja nevelte Tutwilerben (Mississippi állam).[2] Stokes itt tanult meg gitározni gyermekkorában, majd 1895 után Hernandóban, ahol olyan afro-amerikai gitárosok éltek, mint Jim Jackson, Dan Sane, Elijah Avery (a Cannon's Jug Stompers-ből) és Robert Wilkins. A századforduló táján, amikor 12 éves volt, kovácsként dolgozott. Hétvégenként a 30 km-re lévő Memphisbe gyalogolt, ahol Dan Sane-nel együtt énekelt és gitározott az utcán. Hosszú ideig tartó zenei barátság alakult ki köztük.

Az 1910-es évek közepe táján kétszemélyes társulatot képeztek Garfield Akersszel, és mint énekes, táncos, komikus léptek fel vásárokon a déli államokban. Az előadások során Stokes tapasztalatokat szerzett a szórakoztatóiparban, ami később megkülönböztette őt a „vidékiesebb”, kevésbé képzett zenészektől. Stokes előadása nagyban befolyásolta Jimmie Rodgers western- és country-zenészt, aki dalokat és dalrészleteket vett át Stokestól.[3]

1920 körül Stokes letelepedett Oakville-ben (Tennessee állam), ahol újból a kovácsmesterséget folytatta.[1] Majd újból összeállt Sane-nel, akivel szalonokban, de piknikeken is felléptek. Stokes és Sane csatlakoztak a Jack Kelly által vezetett Jug Busters zenekarhoz, hogy fehérek által látogatott klubokban is fel tudjanak lépni.

Első hangfelvételeik 1927 augusztusában készültek a Paramount Recordsnál „Beale Street Sheiks” néven.[1] Stokes összességében 38 olyan számot játszott, amit a Paramount vagy a Victor Records rögzített. „A Stokes és Sane közötti folyamatosan szövődő gitárjáték, az élénk ritmus, a szellemes szöveg és Stokes sztentori hangja ellenállhatatlanná tették őket.”[4] Kettősük stílusa hatással volt a fiatal Memphis Minnie és férje, Kansas Joe McCoy közötti duó stílusára.

A „Sheiks” következő felvétele a Victor Recordsnál volt, 1928 februárjában, amikor a hangsúly a blues felé tolódott és kevésbé a régi számok felé. Ugyanaz év augusztusában a Victornál Stokes az I Got Mine számát énekelte, egy blues-korszak előtti dalt, amiben szerencsejátékról, lopásról és nagy életről van szó. Felvették a sokkal modernebb Nehi Mamma Blues-t is, ami viccet csinált a „Nehi” nevű üdítőitalból és az akkoriban divatossá váló, térdig érő szoknyából. Sane a második napon kapcsolódott be a felvételekbe, ekkor vették fel kétféle változatban a Tain't Nobody's Business If I Do című számot, amit később Bessie Smith és Jimmy Witherspoon is énekelt.[5] A „Sheiks” mindeközben folytatta az utcai zenélést, és partikon is felléptek.

1929-ben újabb felvétel készült Stokesszal és Sane-nel a Paramountnál, amikor Beale Street Sheiks számaikat adták elő. Szeptemberben a Victornál készült felvétel, ezúttal Sane nélkül. Stokes partnere Will Batts hegedűs volt.[1] A zene hagyományos, ugyanakkor eredeti volt, de a közönség ekkor már inkább a blues felé hajlott. Stokes az 1930-as és 1940-es években vándorzenészekkel járta az országot, köztük a „Ringling Brothers” cirkusszal is.

Az 1940-es években Clarksdale-be költözött, és időnként fellépett Bukka White-tal különféle lebujokban.[1]

Agyvérzésben halt meg Memphisben, 1955. szeptember 12-én. Ugyanott van eltemetve, a Hollywood Cemetery-ben.

Stokes dalai

  • "Ain't Goin' to Do Like I Used to Do"
  • "Beale Town Bound"
  • "Bedtime Blues"
  • "Blues in "D""
  • "Chicken You Can Roost Behind the Moon"
  • "Downtown Blues"
  • "Fillin' in Blues"
  • "Frank Stokes' Dream"
  • "Half Cup of Tea"
  • "How Long"
  • "Hunting Blues"
  • "I Got Mine"
  • "I'm Going Away Blues"
  • "It Won't Be Long Now"
  • "It's A Good Thing"
  • "Jazzin' the Blues"
  • "Jumpin On The Hill"
  • "Last Go Round"
  • "Memphis Rounders Blues"
  • "Mistreatin' Blues"
  • "Mr. Crump Don't Like It"
  • "Nehi Mama"
  • "Old Sometime Blues"
  • "Right Now Blues"
  • "Rockin' on the Hill Blues"
  • "South Memphis Blues"
  • "Sweet to Mama"
  • "Ain't Nobody's Business If I Do"
  • "Take Me Back"
  • "Wasn't That Doggin' Me"
  • "What's The Matter Blues"
  • "You Shall"

Jegyzetek

  1. a b c d e f Russell, Tony. The Blues - From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books Limited, 169. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X 
  2. Harris, Sheldon (1994). Blues Who's Who (Revised Ed.). New York: Da Capo Press. ISBN 0-306-80155-8 p.485
  3. 'How the Blues affected Race Relations in the United States' - Jessicagrant.net. [2005. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. december 30.)
  4. 'Trail of the Hellhound:Frank Stokes @ cr.nps.gov. [2006. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
  5. Frank Stokes mini-biography @ Document-records.com

Források

  • Heroes of the blues – trading cards, Yazoo Recors, 1993

További információk

  • Frank Stokes – Memphis School Archiválva 2006. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • How the Blues Affected Race Relations in the United States: Minstrel and Medicine Shows
  • Frank Stokes The Victor Recordings 1928 – 1929
Nemzetközi katalógusok
  • Gitár Gitárportál
  • Könnyűzene Könnyűzenei portál
  • USA USA-portál