Feketeúszójú szirticápa

Feketeuszúszójú szirticápa
Portré
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii) Csoport: Modern cápák (Neoselachii) Öregrend: Cápák (Selachimorpha) Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae) Nem: Szirticápák (Carcharhinus) Blainville, 1816 Faj: C. melanopterus
Tudományos név
Carcharhinus melanopterus (Quoy & Gaimard, 1824)
Szinonimák
Szinonimák Carcharhinus melanoptures (Quoy & Gaimard, 1824) Carcharias commersoni (Blainville, 1816) Carcharias elegans Ehrenberg, 1871 Carcharias marianensis Engelhardt, 1912 Carcharias melanopterus Quoy & Gaimard, 1824 Carcharias playfairii Günther, 1870 Carcharinus melanoptera (Quoy & Gaimard, 1824) Carcharinus melanopterus (Quoy & Gaimard, 1824) Hypoprion playfairi (Günther, 1870) Mapolamia spallanzanii (non Peron & Lesueur, 1822) Squalus carcharias minor Forsskål, 1775 Squalus commersonii Blainville, 1816 Squalus ustus Duméril, 1824
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Feketeuszúszójú szirticápa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeuszúszójú szirticápa témájú médiaállományokat és Feketeuszúszójú szirticápa témájú kategóriát.

A feketeúszójú szirticápa vagy feketefoltos cápa (Carcharhinus melanopterus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

A Carcharhinus cápanem típusfaja.

Előfordulása

A feketeúszójú szirticápa eredeti előfordulási területe az Indiai- és a Csendes-óceánokban, valamint a Vörös-tengerben van. A Vörös-tengerből a Szuezi-csatornán keresztül, átjutott a Földközi-tengerbe is. Az elterjedési területe Kelet-Afrika tengerpartjaitól északra Japánig, délre pedig Ausztráliáig terjed. A legkeletibb állományai Hawaiinál és a Tuamotu-szigeteknél vannak. Egyre keletebbre haladva az állománysűrűség ritkul.

Megjelenése

Átlagos testhossza 91-120 centiméter; de 200 centiméter hosszúra is megnőhet. Az eddigi legnehezebb példány 13,6 kilogrammot nyomott. Kis méretű cápafaj, melynek pofája lekerekített. Szemei oválisak; fogai keskenyek és kiemelkedés látható rajtuk. A második hátúszó eléggé nagy; a két hátúszó között nincsen kiemelkedés. Háti része sárgásbarna, hasi része fehér. Mindegyik úszójának a végén fekete vagy sötétbarna folt látható. A mellúszók és a farokúszó felső nyúlványának a szélei sötéten szegélyezettek. Az első hátúszó tetején nagy sötét folt van, ezt pedig egy világos sáv szegélyezi. Az oldalakon, egészen a hasúszókig egy-egy sötét sáv húzódik.

Életmódja

Főleg a szubtrópusok korallzátonyain tartózkodik, de a brakkvízbe is beúszik. Néha megtalálható a mangroveerdőkben vagy a folyótorkolatokban is. A felszíntől 20-75 méteres mélységekben él. Magányosan vagy kis rajokban úszik. Mint minden más cápafaj a feketeúszójú szirticápa is ragadozó életmódot folytat; tápláléka főleg halakból áll, de ezek mellett rákokat, fejlábúakat és egyéb puhatestűeket is fogyaszt. Legfőbb külső élősködői az evezőlábú rákokhoz (Copepoda) tartozó Pandarus smithii. Ha ingerlik vagy bántják, akkor agresszív lehet az emberrel szemben. Beszámolók vannak a fürdőzök megharapásáról is.

Szaporodása

Elevenszülő cápafaj; a pete szikzacskója méhlepényszerű kapcsolatot létesít a nőstény szöveteivel. Párosodáskor a cápák egymáshoz simulnak. A nőstény elterjedéstől függően 8-9, vagy akár 16 hónapig hordozza az utódokat, mielőtt elevenen világra hozná. Egy alomban 2-4 kis cápa lehet. Ezek születésükkor, az alom mérettől függően 33-52 centiméter hosszúak lehetnek.

Felhasználása

A feketeúszójú szirticáppát ipari mértékben halásszák. Frissen, szárítva, sózva, füstölve vagy fagyasztva árusítják; fogyasztásával vigyázni kell, mivel néhány esetben mérgezést okozott. Az úszói az úgynevezett cápauszonylevesbe kerülnek bele. Májából májolajat készítenek. A városi akváriumok egyik legkedveltebb és közönségesebb cápafaja, mivel jól alkalmazkodik a fogsághoz.

Képek

• 
  Feketeúszójú szirticápa a Bora Boránál,
• 
  Guámnál
• 
  A Maldív-szigeteknél
• 
  Úszóinak vége sötét, hasi része fehér
• 
  Fiatal példány
• 
  Vadászat közben
• 
  Akváriumban

Források

• Angelo Mojetta: Víz alatti világ/Cápák
• Carcharhinus melanopterus (Quoy & Gaimard, 1824) FishBase
• Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 27.)

További információk

• Képek az interneten a fajról
• EXTANT DENTITIONS: Cápanevek (angol)
• Checklist of Living Sharks: Compagno, 2007
• Checklist of Fossil Sharks: Jim Bourdon © 1998 - 2009
• Quoy, J. R. C. and Gaimard, J. P. 1824-25. Description des Poissons. Chapter IX. In: Freycinet, L. de, Voyage autour du Monde...exécuté sur les corvettes de L. M. "L'Uranie" et "La Physicienne," pendant les années 1817, 1818, 1819 et 1820. Paris. Voyage Uranie, Zool. 192-401 [1-328 in 1824; 329-616 in 1825].
• Pandarus smithii Rathbun, 1886 WoRMS
• Wilson, C.B.. 1932. The copepods of the Woods Hole region, Massachusetts. Bulletin of the United States National Museum 158:1-635, figs. 1-316, pls. 1-41. (16-viii-1932)