El silbo

El Silbo Gomero
Az El silbo az emberiség szellemi kulturális örökségének része.
Adatok
Ország	Spanyolország
Felvétel éve	2009
UNESCO azonosító
A Wikimédia Commons tartalmaz El Silbo Gomero témájú médiaállományokat.

El silbo (IPA: [el ˈsilβo], spanyolul „a fütty”) eredetileg a guancsok, a Kanári-szigetek őslakóinak fütty-nyelve volt. Egyik variánsa máig fennmaradt La Gomera szigetén.

Története

A fütty-nyelv pontos eredete nem egyértelmű. Talán az Atlasz-hegység néptörzsei hozták magukkal a Kanári-szigetekre a mai Marokkó területéről. Bizonyosan lehet tudni, hogy 1413-ban két francia misszionárius Le Canarien című írásukban a sziget egy furcsa törzséről számolt be, „amely csak ajkaikkal beszél”. Abban az időben a fütty-nyelv még El Hierro és Teneriffa szigetén is használatos volt, de természetesen a guancsok nyelvén. A szigetek spanyol meghódítása óta a spanyol anyanyelvűek is átvették a fütty-rendszert mint kommunikációs eszközt. Ennek oka a közösségek elszigeteltségében rejlik. A telepeseket gyakran hosszú és mély völgyek választották el, és a hangos kiabálás hosszú távon nem tűnt elég kielégítő megoldásnak.

A nyelv kialakulásának is ez lehetett az oka. Az őslakosság már a 15. században eredményesen tudott védekezni fütty-nyelve segítségével a spanyol hódítók és kalózok elleni harcában. Azokat, akik a fütty-nyelvet használták és még ma is használják, Silbadores-nak hívják (a fütyülők). A spanyol polgárháború idején a fütyülőket a front mindkét oldalán bevetették üzenetek váltására.

Az el silbo olyan nyelv, melynek jelentésmegkülönböztető elemei a bizonyos hangmagasságú és hosszúságú füttyök. Alapvetően két magánhangzót és négy mássalhangzót különböztetnek meg, több variánsban a hangmagasság és hangerősség váltakozásának megfelelően. A nyelvészek túlnyomó többsége teljes rangú nyelvnek tekinti, a silbo egyben a leghangosabb természetes emberi kommunikációs eszköz illetve mód, amely segédeszközök nélkül működik. A hallótávolság a széliránytól függően 8-10 kilométer között változik. A füttytechnika részét képezi a mutató illetve a középső ujj valamint az ajkak. A különböző hangmagasságokat a nyelv szájon belüli helyzetének változtatásával lehet elérni, olyan módon, hogy a levegő kipréselésekor az ajkakat összepréselik illetve elernyesztik. A másik kézzel lehetséges a hang irányát befolyásolni.

A fütty-nyelvet az UNESCO 1982-ben felvette a Világ Kulturális Örökségének listájára. 1999 szeptemberében a Kanári-szigetek parlamentje La Gomera szigetén minden általános iskolában kötelezővé tette a silbo oktatását, 1999 előtt választható tantárgy volt.

Fütty-nyelvek léteznek (vagy léteztek) egyébként még a Pireneusokban, Mexikóban, Thaiföldön és Törökország területén is, a világon körülbelül hatvan különböző fütty-nyelv létezhet(ett).

Források

• Busnel, R.G. and Classe, A.. Whistled Languages. New York: Springer-Verlag (1974). ISBN 0-387-07713-8 
• Annie Rialland (2005). „Phonological and phonetic aspects of whistled languages” (angol nyelven). Phonology 22 (2), 237–271. o. [2011. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 7.)  
• Carreiras M, Lopez J, Rivero F, Corina D (2005). „Linguistic perception: neural processing of a whistled language”. Nature 433 (7021), 31–32. o. DOI:10.1038/433031a. PMID 15635400.