Buckingham-felkelés

Buckingham-felkelés
Henry Stafford, Buckingham hercege
Dátum	1483 ősze
Helyszín	Anglia
Casus belli	Richárd, Glouchester hercege elfoglalta unokaöccse trónját
Eredmény	III. Richárd angol király megszilárdította hatalmát
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Lancaster-ház York-ház
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Henry Stafford, Buckingham hercege Tudor Henrik Richárd, Glouchester hercege

A Buckingham-felkelés egy lázadássorozat volt 1483-ban Angliában, amely azután tört ki, hogy Richárd, Glouchester hercege elfoglalta unokaöccse trónját.^[1]

A hamvába holt felkelés

A Buckingham-felkelés alatt a történetírás két egymástól függetlenül szervezett, III. Richárd elleni összeesküvést ért. Az egyiket Henry Stafford, Buckingham hercege, az uralkodó egykori szövetségese vezette. Pontosan nem tudni, miért szakított a királlyal, de a hagyomány – amelynek alapján William Shakespeare is megírta III. Richárd című drámáját – úgy tartja, hogy az uralkodó nem tartotta meg Buckinghamnek tett ígéretét, és nem adta neki az általa igényelt földeket. A mai történettudomány inkább arra hajlik, hogy a herceg megijedt az uralkodó brutalitásától, és attól tartott, őt is megöleti, ha ez áll érdekében. Buckingham lázadásának hátterében állhatott az is, hogy III. Richárd halála után, a Plantagenêt-ház leszármazottjaként, jogot formálhatott volna a trónra.^[1]

A herceg felkelését támogatta John Morton püspök, akit a király letartóztattatott, és Buckingham felügyeletére bízott. A korabeli források ellentmondanak egymásnak abban, hogy melyikük beszélte rá a másikat a lázadásra. Valószínűleg a püspök segítségével vette fel Buckingham a kapcsolatot Elizabeth Woodville-lel, IV. Eduárd özvegyével és Margaret Beauforttal, a száműzetésben élő Tudor Henrik édesanyjával. A két nő központi figurája volt egy másik összeesküvésnek, amelyet Lancaster-párti urak szerveztek, köztük a Woodville család tagjai. Mivel biztosak voltak abban, hogy III. Richárd megölette IV. Eduárd két fiát, Tudor Henriket akarták a trónra ültetni, aki elvenné Yorki Erzsébetet, így egyesítve a Lancaster- és York-pártot.^[1]

Szeptember 24-én Buckingham írt a Bretagne-ban tartózkodó Tudor Henriknek, arra biztatva a grófot, hogy csatlakozzon felkeléséhez, amely október 18-án kezdődik. A két összeesküvés fő résztvevői ezután kiépítették kapcsolataikat egymással. Egy walesi orvos, Lewis Caerleon volt az összekötő Margaret Beaufort és Erzsébet között, míg a Beaufort–Woodville-kapcsolatot Reginald Bray, Margaret Beaufort egyik embere biztosította. Az asszony úgy tervezte, hogy egy papot, Christopher Urswicket küldi fiához Bretagne-ba, de később férje, Lord Stanley egyik szolgáját menesztette Henrikhez azzal a pénzzel, amelyet Londonban gyűjtöttek össze.^[1]

A kémek és a Dél-Angliában idő előtt kitörő lázadás révén III. Richárd már október 11-én tudta, hogy mire készül Buckingham. Meg is kezdte seregei összehívását. Buckingham Walesben próbált csapatokat gyűjteni, de az ottaniak nem akartak a York-uralkodó ellen lázadni, ezért a herceg kénytelen volt október végén elmenekülni. A többi felkelést gyorsan elnyomták, és a fő összeesküvők Bretagne-ba szöktek. Buckinghamet egy régi embere, akinél menedéket keresett, elárulta, így október 31-én őrizetbe vették, majd november 2-án kivégezték.^[1]

Tudor Henrik november első hetében indult el seregével Bretagne-ból. Plymouthnál lehorgonyzott, és felderítőket küldött a partra, hogy puhatolják ki, milyen sikerrel járt Buckingham mozgósítása. Amikor megtudta, hogy a herceget kivégezték, visszatért a száműzetésbe.^[1]

Jegyzetek