Az 1956-os melbourne-i olimpia aranyérmes vízilabdacsapatának 2004-ben még élő tagjai a Magyar Örökség díj átvételekor: Jeney László, Markovits Kálmán, Kárpáti György, Bolvári Antal, Gyarmati Dezső
1945-től úszott a Neményi Papírgyárban, 1948-tól 1951-ig a Budapest Lokomotívban. 19 éves korától 1956-ig vízilabdázott a Budapesti Honvédban. Az olimpiáról hazatért, de menyasszonya után visszautazott. Ausztráliában Perthben és Melbourne-ben játszott, de 1961-ben hazatért.[2]1962-től a Budapesti Vasasban, 1963-tól a Spartacusban, 1964-től az FTC-ben játszott. 1969-ben fejezte be az aktív sportolást.
Sporteredményei
kétszeres olimpiai bajnok (1952, 1956)
Európa-bajnok (1954)
Rekordjai
100 m hát
1:11,0 (1950., Budapest) ifjúsági országos csúcs
200 m hát
2:35,0 (1950., Budapest) ifjúsági országos csúcs
Edzőként
1966-ban végzett a Sportvezető és Edzőképző Intézetben. 1976-ban szerzett diplomát a Testnevelési Főiskolán.
1969-ben, játékos pályafutásának befejezése után rögtön edző lett a Bp. Spartacusnál. 1970-ben lett a csapat vezetőedzője. 1971-től Mayer Mihállyal a junior válogatott edzője lett. 1980-ban Mayer Mihály lett a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya, aki segítőjének Bolvárit kérte fel. 1979-től 1982-ig a Bp. Honvéd edzője lett, majd 1992-ig újra a Spartacusnál dolgozott. 1988-ban irányításával a Spartacus KEK-döntőbe jutott.
Díjai, elismerései
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[3]