Alsókubin

Alsókubin
A városközpont
Alsókubin címere
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Zsolnai
Járás	Alsókubini
Rang	város
Polgármester	Roman Matejov
Irányítószám	026 01
Körzethívószám	043
Forgalmi rendszám	DK
Testvérvárosok	Lista Eger Zawiercie Truszkavec
Népesség
Teljes népesség	18 095 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	357 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	468 m
Terület	55,05 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 12′ 42″, k. h. 19° 17′ 57″49.211666666667, 19.29916666666749.211667°N 19.299167°EKoordináták: é. sz. 49° 12′ 42″, k. h. 19° 17′ 57″49.211666666667, 19.29916666666749.211667°N 19.299167°E
Alsókubin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókubin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Alsókubin (szlovákul Dolný Kubín, németül Unterkubin) város Szlovákiában. Az Árvavölgy központja, a Zsolnai kerület Alsókubini járásának székhelye. Benyólehota, Kisbiszterec, Knyazsa, Medzihradne, Mokrágy, Nagybiszterec, Szrnyace és Zászkal települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Az Árva (folyó) két partján, az Árvai-hegység délnyugati részén fekszik. Megközelíthető az 59-es és 70-es főúton.

Nevének eredete

Az egyik változat szerint a szlovák Jakub személynév becéző változatából alakult ki. A másik változat szerint egy varég népcsoport, a kölpények nevéből származik.

Története

Területe ősidők óta lakott. Határában a lausitzi és a hallstatti kultúra bronzkori erődített települése állt. A Trniny-dombon egykor a puhói kultúra települése, majd kelta vár állott.

Taksony vagy Géza fejedelem egy varég népcsoportot, a kölpényeket telepítette erre a vidékre, a gyepű, az országhatár védelmének céljából. A város a 13. században alakult ki az árvai váruradalom területén. 1235 és 1270 között „Kolbin”, 1314-ben „Kublen”, 1345-ben „Kubin”, 1381-ben „Also Helben”, 1391-ben „Clbin”, 1408–1409-ben „Culbyn” illetve „Cublyn” néven említik az írott források.

Eredeti címerében Alexandriai Szent Katalin volt látható kerékkel, mely rózsává változott, erre emlékeztet a város mai címere is. A 16. században itt is tért hódított a reformáció. Urai saját hivatalnokaikat, kézműveseiket telepítették ide, akik részben németek voltak és a település mezőgazdasági jellegét még a 17. század előtt megváltoztatták. Birtokosa, Illésházy Gáspár révén városi jogokat 1632-ben, vásártartási jogot 1633-ban kapott. 1683-ban Árva vármegye székhelye lett, de ebben az évben a Bécs felmentésére vonuló lengyel és litván hadak teljesen feldúlták és csaknem elnéptelenedett.

A 18. század elejére fejlett mezőváros lett, jelentős kézművesiparral. 1715-ben alapították szabó és csizmadiacéhét, ekkor mintegy 340 lakosa volt. Lakói közül sokan sajt és lenolaj készítéssel, szeszfőzéssel foglalkoztak, megnyílt a városi ispotály is. 1774-ben 479-en lakták.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó Kubin. Középszerű Város Árva Várm. az Árvai Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, és evangelikusok; nevezetesíti, ’s ékesíti a’ Vármegyeháza, mellyen e’ felűl írat szemléltetik: Incolite has aedes Pallas, s aequa Themis. Fekszik Felső Kubin, Knyazsa, és Puczó helységeknek szomszédságában, ezek filiáji. Nevezetesen híd építtetett itten 1795dikben Árva vizén; határja közép termésű, vagyonnyai külömbfélék.”^[2]

1828-ban 149 házában 1291 ember élt. A várost 1834-ben tűzvész pusztította el, ezután kapta mai arculatát. 1849. április 28-án itt veri szét Beniczky őrnagy honvédserege a szlovák felkelők seregét.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Kubin (Alsó-), tót mv., Árva vmegyében, az Árva bal partján: 327 kathol., 810 evang., 124 zsidó lak. Kath. és evang. anyatemplomok; synagóga. Diszére szolgál a városnak a szép vármegyeháza, s az Árva vizén épült kőhid. Van itt továbbá egy vendégfogadó, sörház, kőbánya; heti és országos vásárok, s 41 sessio. Földe a megyében a legjobbak közül való, s buzát, rozsot is terem. F. u. az árvai uradalom. Ut. p. Rosenberg.”^[3]

1872-ben itt nyílt meg az első árvai pénzintézet, 1888-ban pedig az első kereskedelmi iskola. A fejlődést az 1893-ban és 1895-ben kitört tűzvészek akasztották meg. A trianoni diktátumig Árva vármegye Alsókubini járásának székhelye.

1949-ben került hozzácsatolásra Kisbiszterec, Nagybiszterec, Zászkal.

Népessége

1910-ben 1821-en lakták, ebből 1055 szlovák, 471 magyar és 245 német.

2011-ben 19 633 lakosából 17 848 szlovák, 20 magyar volt.

2021-ben 18 095-en lakták, ebből 17 112 (+69) szlovák, 20 (+7) magyar, 31 (+40) cigány, 5 (+11) ruszin, 256 (+47) egyéb és 671 ismeretlen nemzetiségű.^[4]

Nevezetességei

• 
  Nagybiszterec
• 
  Alsókubin látképe az 59-es útról

• Alexandriai Szent Katalinnak szentelt római katolikus plébániatemploma 14. századi eredetű, 1885–86-ban neogótikus stílusban építették át, szárnyasoltára 16. századi.
• Evangélikus temploma 1893–94-ben épült, a tűzvész által elpusztított korábbi templom helyén.
• A megyeháza a 17. század utolsó harmadában épült barokk stílusban, homlokzatán a vármegye 18. századi címerével, ma művelődési ház.
• Nevezetesség még az Árván átívelő oszlopsoros híd.
• Itt működik a Csaplovics Lőrinc által alapított Csaplovics-könyvtár.

Híres emberek

• Itt született Ambrózy András evangélikus lelkész és szlovák nyelvű énekköltő.
• Itt született 1821-ben Ján Matuška a szlovák himnusz költője.
• Itt született 1822-ben Tyroler József réz- és acélmetsző.
• Itt született 1843-ban Szontágh Dániel, Árva vármegye történetírója.
• Itt született 1843-ban Szontágh Miklós orvos, fürdőalapító, tudományos író.
• Itt született 1866-ban Ladislav Nádaši-Jégé orvos író.
• Itt született 1880-ban Divéky Adorján történész.
• Itt született 1882-ben Pavol Bujnák kritikus, műfordító.
• Itt született 1885-ben Holub József történész, jogtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja.
• Itt született 1905-ben Balázs János festőművész.
• Itt született 1905-ben Izsóf Zoltán állatorvos.^[5]
• Itt született 1934-ben Ján Johanides szlovák író.
• Mokrágyon hunyt el 1916-ban Kocyán Antal erdész, zoológus, ornitológus.
• Itt nyugszik Hviezdoslav, szlovák költő, emlékszobra a főtéren áll, előtte a költő szobrával.
• Bajcsy-Zsilinszky Endre 1912 februárjától az I. világháború kitöréséig közigazgatási gyakornokként dolgozott a főispáni hivatalban.

Jegyzetek

Források

• Bohumil Vavroušek 1920: Malebné Slovensko.
• Marek Vojteček 2011: Pohrebisko a sídlisko lužickej kultúry v Dolnom Kubíne. Slovenská Archeológia LIX-2
• Jana Luková 2022: Bibliofil a zberateľ Vavrinec Čaplovič. Múzeum 3/2022

További információk

• Alsókubin város honlapja
• Tourist Channel.sk
• Városinfó
• E-obce.sk
• Alsókubin a térképen

Lásd még

• Benyólehota
• Kisbiszterec
• Knyazsa
• Mokrágy
• Nagybiszterec
• Szrnyace
• Zászkal